Semmi esélye sem volt a Vasasnak! A kiesés elől menekülő csapat elköszönt Szanyó Károlytól, aki próbált élvezetes focit játszó csapatot összerakni. A Vasas – Fradi meccs jó mérkőzés volt, amin végül mi nyertünk, de játszani akart az ellenfél is. Most a bundacsapatok szokásos edzője, Simon Antal lett az főnök, és egy megalkuvó antifocit játszó gyáva csapatot küldött a pályára.
Kiporoltuk Őket! Jajj, szegény Vasas!
Végigvertük eddig is a mezőnyt, de az elmúlt fordulókban lehetett hallani holtpontról. Volt egy, egy gólos eredményünk a Békéscsaba Előre ellen, és egy ikszünk a Puskás Akadémia otthonában. Azóta csak nyerni tudunk.
Szokásos felállásban a védelem soha nem kérdés – egyenlőre, a középpályán Hajnal és Radó elvesztése miatt, Nagy Ádi védekező Gerzsonnal, Lamah szabad kártyásként támadó középpályás, míg Varga és Sesták szélen, Böde pedig egy szem ék elöl.
Dibusz – Dilaver, Nalepa (Pintér Á., 74.), Leandro, Ramírez – Nagy Á., Gera (Cukic, 85.) – Varga R., Lamah (Busai, 76.), Sesták – Böde
Jó hangulat, kevesebb néző!
Nem voltunk 7 ezren, de jó hangulat uralkodott a lelátón. Az új előénekes srác egyre jobban belejött a szezon során az irányításba, és egyre egységesebbek a benti szurkolók. Kialakult az a mag, akik mindig kint vannak, és buzdítják a csapatot. Ahogy már a ZL leírta, nagy feladat és bravúr lenne, ha idén tudnánk hozni a tavalyi átlag nézőszámot. Erről majd a nézőszámos írásunkban bővebben.
Abszolút fölény
Az első perctől kezdve mi voltunk a jobbak. Osztálykülönbség volt. A Vasas a Csákvár szintjén játszott. Óriási csalódás volt, semmi arca nem volt az ellenfelünknek. Nekünk ellenben végig a kezünkben volt a kontroll. Minden játékoson az látszódott, hogy jobb akar lenni. Az első félidőben semmit nem engedtünk a Vasasnak. A lelátón megint emlegetni kezdtük a nemzetközi színteret. Ezen mérkőzésekből nem lehet kiindulni, mivel sokkal jobbak voltunk az angyalföldieknél. Egy nagy csapat a falusi lelkesek ellen. Így nézett ki a lelátóról!
5-1 lett a vége.
Varga végig hatalmasat harcolt,és a második félidő első 10 percében még megjelenő betegséget leszámítva totális győzelmet arattunk. Erre a belealvó jelenségre ellenben nagy hangsúlyt kell fektetni. Kijöttünk lazulni. Olyanok voltunk, mint egy téli hidegben elinduló kis Polski. Később bemelegedtünk, és újra osztálykülönbséggel vezettünk.
Thomas Doll pedig folyamatosan játékban tartja a játékosokat. Cukic, Pintér, Busai cserék mind-mind azért, hogy játékban legyenek. Gerzsont is lehozta az utolsó 6 percben, aki megint vezére volt a csapatnak.
Bajnok csapat? Ez talán már nem kérdés. Az igazi kérdés, hogy ez az eufória mit fog érni a nemzetközi porondon!? Ennek kell alárendelni az elkövetkező fél évet. Doll ebben nem fog hibázni, a kérdés, hogy a játékosok partnerek lesznek-e? NB1 királyai vajon lesznek egy földesurak a nemzetközi terepen?
Összefoglaló
Edzői értékelés
hamarosan…
Tabella
Zöld Lelátó 