Az elmúlt 10 év legjobb balhátvédje nem csak a Fradit szerette meg, hanem egy gyönyörű magyar nőt, Vágó Anikót, aki újabb gyermeket vár CR-től! Jó egészséget kívánok nekik!
Képek a teljesség igénye nélkül:
Az elmúlt 10 év legjobb balhátvédje nem csak a Fradit szerette meg, hanem egy gyönyörű magyar nőt, Vágó Anikót, aki újabb gyermeket vár CR-től! Jó egészséget kívánok nekik!
A hétvége újabb tanulságokkal járt. És érdekes módon mind szakmai, mind pedig sportszakmai szempontból az esetek 90%-át azonosan látjuk a jelenlegi vezetéssel. A hétvége tanulságát is hasonló módon értékeltük, még akkor is, ha az előző bejegyzés nem mellékesen felfokozott állapotban született…
Az NB1-et vezető Vasas ellen idegenben 2-2-es döntetlent értünk el. Ez még elfogadható eredménynek mondható annak tudatában, hogy papíron gyengébb, avagy sokkal gyengébb ellenfelekkel vívjuk meg a következő 3 mérkőzést, plusz egy MK meccset Felcsúton.
Cristian Ramirez magyar kedvese gyermeket vár. Az NB1 legjobb balhátvédje bár elutazott a Copa Amerikára, nem csak a Ferencvárost és a kedvesét hagyta itthon egy ideig… Kedves és szép barátnője osztott meg képet az Instagram oldalán, ahol félreérthetetlen üzenettel várta haza a leendő apucit…
Bízunk benne, hogy egészségben megszületik a kis Rami! E szerint Cristian nem csak a focipályán, hanem a magánéletben is megtalálta a számítását!
Együtt a “család”!
Itt azért nem sokat vitatkozunk Thomas Dollal. Valamit csak tud ez a német szaki. Nem véletlenül Ő ugrándozik a kispad előtt. Azokat a játékosokat, akiket Ő is a kezdőbe állított, mi is oda raktuk volna. Azaz utólag jóvá is hagyjuk ezt a tettet. Milyen nemes gesztus, nem de? Igaz, igen nagy bátorság lenne azt mondani, a mi kezdő 11-ünk jobb lenne, mint a német 19 meccsből 16/1/2 arányánál.
A kezdő 11-be nálunk is bekerül fiatal és idős is, külföldi és hazai egyaránt. A jelenlegi gárdánk hatalmas erénye, hogy olyan kollektívát alkot, ami predesztinálja a kimagasló eredményt. A játékosok küzdenek-hajtanak egymásért, és nagy arányban meg is tudják valósítani Thomas Doll akaratát.
Azt a játékot, amit játszunk, azt mi is maximálisan támogatjuk. Doll, ahogy befutott Franzstadtba, első lépésként gyorsan felépítette a védelmet.
A védelem miután rendben volt, elkezdte a támadást megszervezni. Nem számított, hogy az előre játék hiánya miatt nem volt látványos, tudta, honnan indul, és hova tart. És a vezetőség kitartott mellette. Meg is lett az eredménye.
A letámadás a saját térfelünkön tartjuk. Erőnléttel tudni kell. A 4 védő szintén szükséges, abban az esetben, ha a szélsők támogatják a támadásokat. A középpálya közepén kell támadó és szűrő játékos szintén, míg a széleken csereszavatos, gyors, és gólerős játékosok kellenek. Egy 20 gólos csatár a centerbe, és a végére egy Dibusz. Így rendben is leszünk.
Dibusz Dénes a kapuban
Védelemben Ramirez, Dilaver a széleken;
Belső védők Nalepa és Leandro. Itt pontot kell tenni, mivel a Pintér Ádám féle játékot csak belső védő poszton tudjuk értelmezni, ellenben a játék szervezése hátulról annyira domináns Leo-nál, hogy ezt megtartanánk. Nemzetközi meccsen ellenben menne Pintér Ádám, mivel a beíveléseknél kell a magasítás!
Középpálya Gera Zoli és Nagy Ádám a belső poszton, kicsit hátrébb, míg előttük Radó András. Itt egy apró kitétel Hajnal Tamás miatt. Számára már “csak” a cserepadot tudjuk támogatni, mivel a 90 percek Neki a sérülések miatt már soknak bizonyulnak, ellenben a visszavonulását nem szeretnénk egyenlőre elfogadni!
Szélső támadók Lamah és Varga Roland. Urak csak, tessenek végre gólokat lődözni!
Center poszton Böde Dani megkérdőjelezhetetlen. Igaz, mellé kell egy klasszikus center, mivel a nemzetközi szerepléshez kell egy valódi center. Neki talán az már magas szint lenne ebben a pozícióban.
Dibusz Dénes – Ramirez – Nalepa, Leandro – Dilaver – Gera Zoltán, Nagy Ádám – Radó András – Varga Roland, Roland Lamah – Böde Dani
Semmi esélye sem volt a Vasasnak! A kiesés elől menekülő csapat elköszönt Szanyó Károlytól, aki próbált élvezetes focit játszó csapatot összerakni. A Vasas – Fradi meccs jó mérkőzés volt, amin végül mi nyertünk, de játszani akart az ellenfél is. Most a bundacsapatok szokásos edzője, Simon Antal lett az főnök, és egy megalkuvó antifocit játszó gyáva csapatot küldött a pályára.
Végigvertük eddig is a mezőnyt, de az elmúlt fordulókban lehetett hallani holtpontról. Volt egy, egy gólos eredményünk a Békéscsaba Előre ellen, és egy ikszünk a Puskás Akadémia otthonában. Azóta csak nyerni tudunk.
Szokásos felállásban a védelem soha nem kérdés – egyenlőre, a középpályán Hajnal és Radó elvesztése miatt, Nagy Ádi védekező Gerzsonnal, Lamah szabad kártyásként támadó középpályás, míg Varga és Sesták szélen, Böde pedig egy szem ék elöl.
Dibusz – Dilaver, Nalepa (Pintér Á., 74.), Leandro, Ramírez – Nagy Á., Gera (Cukic, 85.) – Varga R., Lamah (Busai, 76.), Sesták – Böde
Nem voltunk 7 ezren, de jó hangulat uralkodott a lelátón. Az új előénekes srác egyre jobban belejött a szezon során az irányításba, és egyre egységesebbek a benti szurkolók. Kialakult az a mag, akik mindig kint vannak, és buzdítják a csapatot. Ahogy már a ZL leírta, nagy feladat és bravúr lenne, ha idén tudnánk hozni a tavalyi átlag nézőszámot. Erről majd a nézőszámos írásunkban bővebben.
Az első perctől kezdve mi voltunk a jobbak. Osztálykülönbség volt. A Vasas a Csákvár szintjén játszott. Óriási csalódás volt, semmi arca nem volt az ellenfelünknek. Nekünk ellenben végig a kezünkben volt a kontroll. Minden játékoson az látszódott, hogy jobb akar lenni. Az első félidőben semmit nem engedtünk a Vasasnak. A lelátón megint emlegetni kezdtük a nemzetközi színteret. Ezen mérkőzésekből nem lehet kiindulni, mivel sokkal jobbak voltunk az angyalföldieknél. Egy nagy csapat a falusi lelkesek ellen. Így nézett ki a lelátóról!
Varga végig hatalmasat harcolt,és a második félidő első 10 percében még megjelenő betegséget leszámítva totális győzelmet arattunk. Erre a belealvó jelenségre ellenben nagy hangsúlyt kell fektetni. Kijöttünk lazulni. Olyanok voltunk, mint egy téli hidegben elinduló kis Polski. Később bemelegedtünk, és újra osztálykülönbséggel vezettünk.
Thomas Doll pedig folyamatosan játékban tartja a játékosokat. Cukic, Pintér, Busai cserék mind-mind azért, hogy játékban legyenek. Gerzsont is lehozta az utolsó 6 percben, aki megint vezére volt a csapatnak.
Bajnok csapat? Ez talán már nem kérdés. Az igazi kérdés, hogy ez az eufória mit fog érni a nemzetközi porondon!? Ennek kell alárendelni az elkövetkező fél évet. Doll ebben nem fog hibázni, a kérdés, hogy a játékosok partnerek lesznek-e? NB1 királyai vajon lesznek egy földesurak a nemzetközi terepen?
Bosnjak Predrag megvásárolta a retúr jegyét Szombathely és Budapest között. Tavaly nyáron egyszeres válogatottként érkezett, majd nagyon nem tudta megugrani a lécet. A léc fent volt, Ő pedig a limbó hintót énekelte közben, és alatta elcsoszogott. A Ferencvárosban játszani és jól teljesíteni mást jelent, mint egy Haladásban.
Bönig, Ramirez, Leandro, Bošnjak. Mind a négyen balhátvédek. Leandro bár több poszton bevethető, mégis csak 4-en vannak. Ramirezzel 3 éves szerződést kötöttünk, Leandro is most érkezett, Bošnjaknak meg van még 1 éves szerződése. Philipp Bönignek június 30-án jár le a szerződése. Nagy küzdő, példás magaviselettel. Érkezése óta mindig a megbízhatósága volt a fő erénye. Nem nyújtott kimagasló teljesítményt. Így nem csoda, hogy elköszönt tőle a szakmai stáb. A ZL már előre jelezte, fent van a neve a távozók között. Ő tehát a második, aki nem lesz ott a 2015/16-os szezonban.
Két kihagyott mérkőzés után élőben lehettem jelen a lelátón. A Nyíregyháza elleni döntetlen, és a Szigetszentmiklósnak rúgott 7 gól volt az előétel. Mivel 3 mérkőzés és 7 pont volt a tavaszi mérlegünk, nem lehettünk borúlátóak az MTK elleni összecsapás előtt. Örök rangadó, méghozzá hazai pályán!. Volt miért revánsot venni a kékek ellen az őszi borzalom után! Csapnivaló játékkal elszenvedett 1-2-es vereség a Bozsik Stadionban “bosszúra szomjazott”. Hát bosszút is álltunk, de lássuk, én hogyan éltem át ezt A Lelátóról nézve.
Nagyszerűen letámadva dupla tüdővel játszott a csapat.
Az Arénához érve talán még többen álltak sorban, mint a Győri ETO elleni mérkőzést megelőzően. A regisztrációnál megint több száz méteres sor állt. Ahogy láttam, gyorsan haladt a sor, annak ellenére , hogy folyamatosan érkeztek az emberek. A regisztrációs központ mellett a beléptető kapuk melletti összes jegypénztár üzemelt, és a nagy érdeklődésre való tekintettel, 50 perccel a mérkőzés kezdete előtt kinyitottak a maradék pénztárakat is. Igazából nem is a jegyvásárlás miatt volt nagy sor, hanem az utolsó pillanatban regisztrálók oldalán. Ahogy elbotorkáltam a nagy tömeg mellett, egy ismerős arcra lettem figyelmes. Gyepes Gabi két kis lurkóval a nyakán, ott állt a regisztrálók között. Kicsi a világ..
De nem ért véget az ismerős arcok tárháza, mert Puskás Peti mellett az Európai Uniós képviselő, Gyürk András is kilátogatott a mérkőzésre, akikkel volt szerencsém élőben is találkozni.
Hét közben játszottunk a “rettegett csákvári rémek” ellen a Magyar Kupa nyolcad döntőjében. A Bognár György által irányított csapat ellen egyértelműen mi voltunk az esélyesek. Míg mi a MK megnyeréséért, addig a Csákvár a biztos NB2-es tagságért harcol. A Groupama Arénában első ízben lépett pályára a csapat a 2015-ös évben. Nagy várakozás övezte a találkozót annak tudatában, hogy végig kontrollálva a mérkőzést idegenben megvertük bajnokin a Dunaújvárost.
Thomas Doll és a klubvezetés egyértelművé tette, hogy az MK megnyerése a cél.
A Fradi meghirdette, hogy lesz féléves bérlet, amibe bele tartozik a Csákvár elleni MK meccs is. MK prioritás, és a bérlet kiterjesztése két olyan ok, ami miatt esélyét láttam annak, hogy többen leszünk kint az Arénában, mint egy átlagos kupameccsen.
“Azok, akik kint voltak az Arénában, már a soron következő Győr elleni bajnoki mérkőzésről vizionáltak… A Győr jön, Miriuta Laci vezetésével!”
Megérkezés a stadionba, bérletvásárlás – mivel eddig “csak” szóló jegyeket vásároltam. Első nagy meglepődés, hogy 15-20 méteres sorok álltak a pénztárak előtt. Hoppá! Csákvár nem egy Chelsea, de mégis ennyien kíváncsiak a csapatra? 15 perc alatt sorra is kerültem, és már kezemben is volt a bérletem. Irány a B-Közép a kapu mögötti!
Beérve a stadionba újabb meglepődés. A hétközi időpont, a hűvös időjárás, illetve a Csákvár elleni “presztízs meccs” alapján arra számítottam, csak alig ezren fogunk szorítani a csapatnak. De nem! Az NB1-es csapatok átlag nézőszáma feletti létszámmal foglaltunk helyet a lelátón. Többen voltunk mint egy Újpest – MTK mérkőzésen az NB1-ben! Igaz, a kapu mögött nem volt tömeg, de így is jó hangulatban kezdődött a mérkőzés. Idősebb házaspárok, gyerekek, és a lelkes publikum.