Fradi meccsre átlagban 6 632 néző járt idén!

Megszületett a népítélet. 4. helyet szereztük meg úgy, hogy elvertük magabiztosan hazai pályán a Dózsát. 10 341 néző előtt mindent vittünk. A Vasas ellenben ikszelt, így pontban egál, de elmaradt a bronz. Ez talán nem számít. Fradista vagyok, a Dózsa verése mellett a kieső kiléte mellett “csak ne a Honvéd legyen a bajnok” volt a fontos.

Honvéd bajnok lett, megérdemelten.

Az MTK kiesett, talán megérdemelten. Diósgyőrért vérzett volna a szívem, a Debrecent meg a portugál hentes teljesen tönkretette. Ha nincs edzőváltás, nincs bent maradás. Herceg András jött, könnyedén nyert a Loki.

Sas leszáll, a nézőszám zuhan!

Bele vagyunk feszülve a számokba. Vért és verítékéket sem sajnálunk, hogy a számok stimmeljenek. A számok bűvöletében két esetben vagyunk: “sok” vagy “kevés” alapállás van. A számok csak ilyenek. Valakinek sok, ami másnak kevés. De mi a sok, és mi a kevés annál a Fradinál, ahol 4 500 néző is ünnepelt már bajnoki címet ultrákkal, és szurkolói kártya nélkül, és mennyit jelent 6 ezer fő feletti bronzos szezonátlag?

Bohóckodjunk kicsit a számokkal, ezt csinálja a politikai párttól totálisan független (ál)szurkolói  Fradi oldal is, és a nemzeti sport, bár ahogy látom, ott leszálltak a negatív reklám nyomatásától. Értsd, a nso.hu-n a hír csak az volt, hogy micsoda kevés a néző, ha több volt, akkor “csak” több volt.