Szurkulók
Sas leszáll, a nézőszám zuhan!
Bele vagyunk feszülve a számokba. Vért és verítékéket sem sajnálunk, hogy a számok stimmeljenek. A számok bűvöletében két esetben vagyunk: “sok” vagy “kevés” alapállás van. A számok csak ilyenek. Valakinek sok, ami másnak kevés. De mi a sok, és mi a kevés annál a Fradinál, ahol 4 500 néző is ünnepelt már bajnoki címet ultrákkal, és szurkolói kártya nélkül, és mennyit jelent 6 ezer fő feletti bronzos szezonátlag?
Bohóckodjunk kicsit a számokkal, ezt csinálja a politikai párttól totálisan független (ál)szurkolói Fradi oldal is, és a nemzeti sport, bár ahogy látom, ott leszálltak a negatív reklám nyomatásától. Értsd, a nso.hu-n a hír csak az volt, hogy micsoda kevés a néző, ha több volt, akkor “csak” több volt.
A FradiMob őszinte vallomása
A FradiMob oldala vonalat húzott. Mi nem szoktunk foglalkozni különböző oldalak véleményeivel több okból kifolyólag. Az egyik alapelv, hogy a ZL senkivel nem vitatkozik. A Ferencváros egy család, ahol bár vannak viták, de ebbe mi soha nem kívánunk részt venni, állást foglalni. A saját véleményünket leírjuk, de nem ítélkezünk. És ezen elv mentén nem is korteskedünk.
A minap került ki az oldalukra a “Hogyan tovább? Háború,de kivel és miért?” címmel egy írás. A cikk teljes terjedelemben ITT és ha gondoljátok, akkor ITT is elolvasható.
Nem idéznénk belőle, mert nem a karakter hossza számít, és az okát sem fejtenénk meg. Egyszerűen olvasásra ajánljuk azoknak, akik az ultra-huligán világban nem jártasak, de valamelyest meg szeretnék érteni a Fradi-Kubatov-Beléptetés-stb… szövevényes kapcsolatát, és eszmeiségét.
Az írás stílusa számunkra erős, de a közérthetőséget szépen árnyalja. Nem szépirodalom, de végre egy olyan írás, ahol fehéren-feketén olvasható, mi (lehet) a fő problémája azoknak, akik nem jönnek be a stadionba a társaikkal szurkolni. A kérdések világosak, a válaszok egyenlőre elmaradnak.
A cikk arról szól, ami a valóság. Tiltakozó távol maradók, nem egységes ultra csoportok, érthetetlen és követhetetlen követelések, mindez megspékelve egy kis politikai színezettel pláne szaftos téma.
A ZL, mint tudjátok, a szurkolói kártya és a jelenlegi biometrikus beléptetés párti. Számunkra megoldás a jelenlegi beléptetés. Mi úgy látjuk, tiszta helyzetet teremt. De ezek mi vagyunk. Mi nem használunk pirotechnikát, mi nem kommunikálunk transzparenssel.
Véleményünk a sportról, játékról, bírói ítéletekről bőven van, sőt csúnyákat is énekelünk. De a vad vulgaritást mereven elutasítjuk! Lásd, mi a szegény Simon Tibinek egy hozzá méltó, harcos dalt írnánk, mert a jelenlegi dal bár a halálának fájdalmát tükrzi, de nem sporteseményre való.
Mi számtalanszor leírtuk, hogy mindenkinek bent a helye!
Ahogy a cikk is szól, a FradiMob is ezt vetíti előre. Annak semmi értelme, hogy a fáknak szurkoljanak ezrek, miközben a Ferencváros minden tekintetben fejlődik. Mert azt a legelvadultabb Kubatov ellenes sem gondolhatja komolyan, hogy nincs kézzel fogható fejlődés minden téren.
Mi ezen cikk kapcsán leírjuk és kimondjuk; látunk esélyt arra, hogy az ultracsoportok tagjai dűlőre jussanak, és a Ferencvárosért, a jelenlegi körülmények között, szabályokat betartva, embert és elvárást tiszteletben tartva olyan kompromisszumot kössenek az Elnökkel, ami a Club érdekeit maximálisan figyelembe veszi.
Ez ellenben akkor következhet be, ha a távolmaradás nem politikai, gazdasági érdekek miatt történt meg eddig….
Mi szurkolunk, hogy begyertek. Mi szurkolunk, hogy minél közelebb kerüljünk a Kubatov-éra alatt ostromolt 10 ezres átlag nézőszámhoz.
A Ferencváros, a jelenlegi Ferencváros megérdemli, hogy a jelenlegi tömegek mellett további tömegek harsogják Egyetértésben a Fradi indulót!
Erkölcs, Erő, Egyetértés!
Hajrá Fradi!
Értékeljük közösen Kubatov Gábort!
Mit adtak nekünk Kubatov Gáborék?
Értékeljük közösen a Kubatov-érát. A szokásos elnöki értékelő után érdemes az írástudóknak is egy kicsit értékelni. És miért nem értékelnétek Ti is az elhangzottakat, és a tapasztaltakat? Ti hogyan látjátok?
Szakma-gazdálkodás-infrastruktúra-szurkolók
Ez a 4 téma, amit röviden értékelünk.
Szakma
Igazi vezér!
A szakma megkapta az eszmeiségét. Vannak elvek, van struktúra. Nem csak a vak világba szenvedve léteznek, hanem átgondoltan. Azonos stratégia a a felnőtt csapattal a fiataloknál. A felnőtt gárda tudatosan, építőkockánként van felépítve. Érdemes 5 évet visszamenni, és megnézni, milyen játékosok alkották akkor a csapatot. Nem is lehet több kérdésünk. És a szakma része az, hogy drogprevenció, drogteszt lett bevezetve a Clubban. Ez is az eszmeiséget erősíti.
Gazdálkodás
Abból kiindulva, hogy klubhoz közeli források is állítják, 85%-osan már úgy működik az egyesület, ahogy szeretne a jövőben. Egyre jobban saját lábára fogják állítani a Ferencvárost. Szükséges még az a 15% a működés, és a finanszírozás terén. Ha az megvan, akkor elmondható, tartós lehet a biztonság.
Infrastruktúra
Soha nem látott fejlődés mutatkozik. Ebben senki nem vitatkozhat. A Groupama Aréna világszínvonalú. A Népligeti Központ pedig a teljes lepusztultságból most kezd életre kelni. Ami most jelenleg zajlik, az a meglévő értékek szisztematikus megóvása, és fejlesztése. Ezzel az ütemmel 2-3 éven belül szintén Európa szinten lehetünk az élmezőnybe. A központ mérete és lehetősége korlátos, bár Magyarországot alapul véve már most kimagaslóan fejlett szinten vagyunk. A labdarúgásunk ezen a téren 3-4 évtizeddel van lemaradva. Ezt legalább megfeleztük, ha nem éppen harmadoltuk. Akár mennyire is nem tűnik fontosnak, az edzőközpont fejlesztése többet jelent, mint az Aréna. Mert ahol nincs stabil háttér, ott nincs szakmai fejlődés.
Szurkolók
Erről Kubatov Gábor nem beszélt, de fontos megemlíteni.
Megteremtették az Európai szurkolás eddig csak álmodott alapjait. Ehhez hozzájárul természetesen az infrastruktúra és a szabályozás. Mi támogatjuk ezen intézkedéseket, mert a rendezettség sokkal kívánatosabb, még akkor is, ha esetleg van olyan intézkedés, ami túlzó, mint az értelmetlen erőszak, és vulgaritás. Ez a felállás sokaknak nem nem tetszik, és egyfajta trendi ellenállásnak tekintik. Teszik úgy, hogy közben semmi nem szól a Ferencvárosról. Ezen a téren is eredményt értek el tehát, mert a körülmények adottak a minőségi, fanatikus szurkoláshoz. A nézőszám minimális csökkenése mellett – ami az első Groupis szezont hasonítjuk a rekordnak számító Puskás évhez képest, idén időarányosan növekedett a nézőszám.
Jóslat a lelátóról
A szezon elején írtunk arról, mit jósolunk a 2015/16-os szezonra. Az idén konkrét elemzésekkel is jelentkezünk, pontosan azért, hogy ne a kitaláció szüleményei legyenek a konkrét számok, hanem a valóságról lehessen beszélni. Mi azt tippeltük, hogy ~500-800 fővel lesz alacsonyabb az átlag nézőszám az idei szezonban, mint volt az előző évben. Hatalmas bravúrnak tekintünk továbbra is arra, ha az idei év átlaga eléri az előzőt.
Miért vagyunk ennyire pesszimisták? Pont a Groupama-hatás miatt. Az első szezonban már csak a létesítmény miatt is sokan kilátogattak a Fradi meccseire. Az, aki ki szeretett volna jönni, az megtette tavaly. A második év már egy tisztább képet mutat arról, hogy mit is jelent komplexen az új helyzet.
Új helyzet a Ferencvárosnál
Ahogy Nagy László labdarúgó edző jósolta az ATV műsorában, a football világ a Groupama Arénában tapasztalt beléptetés felé fog elmozdulni. Ahol labdarúgást akarnak építeni, ahol ténylegesen tömeges szórakoztatást akarják megcélozni, szurkolói kártyát vezetnek be, regisztráltatják a szurkolókat, és ennek köszönhetően sokkal gyorsabban, 100%-osan beazonosítva, csak érvényes jeggyel rendelkező nézőket engednek be a lelátóra.
A XXI. század a Ferencvárosnál megérkezett. A modern gondolkodás sok esetben gátakba ütközik. A mi esetünkben is ez történt.
Az érvelés pedig mind hibás:
Hol van máshol ilyen a világon? Jön a szokásos kérdés. Egyenlőre sehol.
Ha lenne a máshol is, akkor meg jönne a másik kérdés:
Miért kell majmolni a Nyugatot? Miért a rossz példát kell alapul venni? Jót tenni azok számára, akiknek az azonosítás, az átláthatóság problémát jelent, a balhé teljes kizárását jelenti a mérkőzésekről, nem lehet. Ne is várjuk el, hogy azok, akik az elmúlt 15-20 évben a labdarúgás körüli átláthatatlan körülmények és balhék voltak a mozgatórugói, támogatni fogják az új rendszert. Ez nem fog megtörténni.
És mivel nem történik meg varászütésre az, hogy az a 1500-2000 ember, akinek parancsra kívül kell maradnia a stadionból, bejöjjön a stadionba, így nem is lesz ugrásszerű növekedés a jelenlegi nézőszámban. Azaz pontosítok, egyik pillanatról a másikban nem. Mert számoljunk végre egy kicsit.
2 000 ember nem jön be, jött ezalatt 1 400 új!
Mondjuk az egyszerűség kedvéért, 2 000 ember döntött úgy saját akaratából, hogy nem jár mérkőzésre. Ez veszteség. Nyilvánvaló. Eközben a változásoknak köszönhetően 1 400 ember ellenben bejött.
És legyünk őszinték, parancsra nem meccsre járni, és jegyet vásárolni egyszerűbb, mint évtizedekig nem meccsre járni, majd fizetni a belépőért, és rendszeresen kijárni.
A Ferencváros lelátóján ez történt
Felvidékről is ellátogattak a mérkőzésre! Mindig jó barátokkal találkozni!
A 2015/16-os szezon kb. felénél az átlag nézőszám 8 245. Ezzel toronymagasan vezetjük a többi csapat előtt a versenyt. Ez sem volt mindig így! Az elmúlt 10 évben több szezonon keresztül is csak 2. 3. helyen szerénykedtünk. Most stabilan a Fradi vonzza a legtöbb nézőt. A tavalyi átlag 8 384 fő, ami 139 fővel több, mint idén.
Ez a szám pláne akkor nem elriasztó, ha azt is számba vesszük, hogy a tavaszi szezonban mindig több néző látogat ki a mérkőzésekre, mint az ősziben. Ha ezt a képletet bekapcsoljuk, akkor várhatóan idén növekedni fog a nézőszám. Több szurkoló fog mérkőzésre járni, mint az előző években! Egyértelmű ellenben, hogy el kell jutni arra az ideális állapotra, hogy az átlagos nézőszám elérje a 10 000 főt. E mellett nem lenne hátrány, ha szezonon belül nem lenne nagy ingadozás a mérkőzések között.Természetesen egy Újpest, DVTK, DVSC mindig több nézőt vonz, de 4-5 ezres eltérés sok esetben nagyon szembeötlő!
Azt figyelembe véve, hogy csak a biztonság és az átláthatóság, a mérkőzések köré szervezett programok egy szezon alatt vonzottak további 1 400 főt azt mutatja, nem is távoli álom a 10 000 fős átlag nézőszám.
A sportsikerek, és a tartós biztonság fogja elhozni a minőségi szurkolást, a minőségi sportot. Addig, amíg a békés békét szerető szurkolók, szimpatizánsok azt hallják, hogy esetlegesen bizonytalan a jelenlegi rendszer (lásd MLSZ visszakozása), addig a növekedés visszafogott pályán mozog.
A Ferencváros kuriózum
E bizonytalanság a Ferencvárosra nem jellemző. Minden egyes vezetői megnyilvánulás arra irányul, hogy a jelenlegi rendszer, ami biztonságosan, atrocitás nélkül másfél éve működik, nem fog megszűnni. És igen, biztosítja a feltételeit annak, hogy ha csak a szurkolás, a sport érdekelné a távol maradókat, akkor bejöhetnek, és ahogy tették 10-15 évig velünk, továbbra is bejárókkal közösen, hangosabb, és látványosabb szurkolást csaphatnánk.
Ehhez persze az kell, hogy a vezetőik elengedjék az érdekek rabigáját, ne engedjék a politikát a sejtjeikbe beivódva vezetni magukat, és a szabályok betartása mentén járjanak mérkőzésre. Mi természetesen, továbbra is visszavárjuk Őket. Mert ha Ők visszajönnek, betartják a szabályokat, akkor már az áhított 10 ezer átlag elérhető lesz egy csapásra.
Ha nem jönnek vissza, akkor 2-3 éven belül el kell érni ezt a célt. Elérhető, ahogy elérhetőnek tűnik az idei szezon bajnoki címe is. Ami margóra írva nem kis érdemet jelent a jelenlegi vezetőknek. Szakmai, és gazdasági vezetőknek egyaránt.
Hajrá Fradi, reméljük kiporoljuk ma délután a szlovákokat!
C-közép a B-középből!
Bekerültünk a Tv-be!! Na jó, ez talán kicsit túlzás. Oda (még) nem. 🙂 Csak az egyik szurkolói oldal hozta le, amit írtunk. Ennek örülünk. Őszintén örülünk. Ezek szerint mások is érdemesnek találták a gondolatainkat. Hogy magukénak is érezték, azt csak részben gondoljuk így. Az, hogy mi okból és milyen indítékból lettünk tovább share-elve, persze nem másodlagos. Hogy mivel érdemeltük ezt ki? Úgy fest, egy egyszerű elv alapján: “Ellenségem ellensége a szövetségesem!”.
Arra gondoltak, mivel mi mindig eljártunk a szeretet csapatunk meccseire, Furulyás alatt, ahogy tettük ezt Iváncsy, Torgyán vagy éppen Fülöp Béla majd most Kubatov alatt, így legitimálják a Ferencvárost támadó gondolataikat.
Akár lehetne jó elgondolás is: “Ha már a bentiek is így látják… Egyet értenek velünk!” Ez akár jó is lehetne. De nem az. Az előző írásunk csak részigazság felvillantására lehetne alkalmas. Részben még igaz is lehetne a fenti agymenés.
Mi soha nem támadtuk azokat az embereket, akik a jelenlegi elfogadható szabályokat mégsem fogadják el, és kizárólag maguknak köszönhetően nem járnak meccsre. Nem bántjuk azokat, akik kritizálnak, és nem gondoljuk nagyobb Fradistának azokat sem, akik meccsre járnak. Pusztán annyi történik, hogy vannak, akik nem ülnek fel egy-egy érdekcsoport akaratának, és kizárólag a Ferencvárossal foglalkoznak.
Vannak meccsre járók, és nem meccsre járók.
Ez tény, és pusztán szokás kérdése. Nem minőségi jelző. Akik nem járnak meccsre, azok hangja nem hallatszik a lelátón. Akik megteszik, azoké már igen. Vagy ha az Újpest meccset nézzük, akkor még az Övéké, a Miénk se nagyon. De minden esély meg van rá, hogy a lelátón képviseljük az egyesületünket. Semmi extra nem történik, csak annyi, hogy 8 000 ember el tud jönni meccsre, míg maximum 2 000 ember önként távol marad.
Ebből a 2 ezer emberből van néha 3-4, aki különböző ZL fórumon szidalmaz minket.Szidja a sajátjait, mert Ők, Mi nem vagyunk hajlandóak hátat fordítani a csapatnak. Mi szeretjük ezt a játékot, imádjuk a Clubot, és boldogok vagyunk, hogy meccsre járhatunk. Mert ezt senki nem veheti el tőlünk. Nem engedjük.
Mi mindig elmondjuk: Fradisták vagyunk! A Fradi az életünk, érte mindent megteszünk! Írunk róla, támogatjuk, és kijárunk meccsre. Ott fagyoskodunk, ha kell, vagy éppen félmeztelenül szurkolunk a 35 fokos hőségben. Tesszük ezt akkor, ha lehetőségünk megadja.
Ott voltunk Szarajevóban, és ott voltunk a Vasas ellen is. De emlékszünk arra a Gellei-féle csapatra is, amely Tökölivel a kezdőben kiesett az MK-ból. Töki cserét kért még a félidő 30. percében, mert nem bírta elviselni, hogy biztos vereség lesz a meccs vége. Aztán csak bevarrt egy párat, és majdnem csodát tettünk.
Ezeket az emlékeket nem hagyjuk, hogy elvegyék Tőlünk! Nem tartjuk jónak, hogy vannak olyan írástudók, akik arra biztatnak embereket, hogy önként fosszák meg magukat a játék élvezetétől.
Ki vállalja a felelősséget, hogy egy Gera Zoltán zseniét nem látják élőben? Vagy azt, hogy Nagy Ádi az MK döntő után milyen pályát fut be? Milyen élmény azt látni, hogy míg a csapat a pályán harcol, küzd, addig Cukic a cserepadnál tombol, mint egy félőrült? Azok az emlékek, amik összetartanak minket, azok másoknak csak gúny tárgya?! Mert igen is, nagyszerű élmény azt látni, hogy a csapat dominál a pályán, minden ellenfelét két vállra fekteti, és rákezdhetünk a Thomas Doll, Thomas Doll! rigmusnak!?
Finom bazsajgással fogadjuk, hogy Hallhatatlan és Klubház közeli orgánumok lettünk.
Miért is? Mert nem esünk neki mindennek, ami Fradi? Mert nem gyalázzuk porrá az értékeinket? Mert nem érdekelnek jött-ment politikusok, akik próbálnak szeletet hasítani a műbalhéból? Hát nem. Mi köszönünk szépen ebből nem kérünk. Mi nem kértünk, és nem kaptunk ígéretet, ha támadjuk a szeretet Klubunkat, akkor majd előnyöket kapunk.
Bérletes Fradisták vagyunk.
Meccsre járó Fradisták.
És igen, nem szégyelljük dicsérni Kubatov Gábort és Orosz Pált, mert építi az egyesületet.
De azt sem fogjuk soha elhallgatni, ha van olyan meglátásunk, ami nem tetszik. De azt engedje meg minden kedves Fradista Barátunk, hogy magunk döntsük el, mikor, mit írunk. Nem képviselünk senkit, csak magunkat. Nem ülünk fel hullámoknak, csak a 3 E betűnek!
Építeni szeretnénk a Clubot, támogatni, kitartani mellette, ha bajban van. Bajban volt Kedves Barátaink az elmúlt 10-15 évben! És talán, újra a régi idők sikere jelenhet meg a horizonton!
Mi az képviseljük, hogy minden Fradistának a lelátón a helye, és támogatnia kell a csapatot. Hogy ne csak a pályán, de a Lelátón is nyerésre álljunk.
Jelenleg, a lelátón, nem állunk nyerésre. És ezért csak két csoport a felelős. Az egyik, aki halkabban szurkol, mint az ellenfél, a másik, akik nem járnak meccsre, de Fradistának vallják magukat. Be lehet jönni, ez bebizonyosodott. Lehet hangosan szurkolni, senki nem tiltja. Verjük meg koreóban és hangban az ellenfeleinket a szezon második felében, és akkor elmondhatjuk, nem volt olyan eleme a játéknak, amiben ne mi lennénk a legjobbak!
Mert ez a Ferencváros!
Szégyen a lelátón, vereség a pályán
Kettős vereséget szenvedtünk! A csapat a pályán mindent megtett, ami ma benne volt, de az Újpest ha így, ha úgy, de győzött. A másik és egyben legsúlyosabb vereség a lelátón történt. Az első félidőben csak-csak, de a másodikban teljes kapitulálás! A legfontosabb meccsünk, ami a szurkolást vezető számára mégsem volt az. A Capó emelvény dugig tömve “arcokkal”, akik valószínűleg a fotó kedvéért jöttek ki erre a meccsre…
A csapatunk vereséget szenvedett. Ebben a szezonban másodjára. Az MTK elleni idegenbeli sok helyzetet hozó meccs után az Újpest első magyar csapatként tudott itt nyerni. Jobb csapat nyert? A mai meccsen igen. Ma a lila leányok, bocs, legények jobbak voltak. Akaratban, játékban, gyorsaságban. Ez benne van. Mi a mai meccsen csak akartunk. Kevesek voltunk. Ennél több kell! Az, hogy fejben, vagy fizikálisan voltunk kevesek, ezt majd a szakma eldönti.
Szégyen, hogy le kellett bicegnie!
Böde bokája 90 fokban kifordult, és még nem is ellenünk fújt a játékvezető. Daninak bokaszalagjai elszakadtak, miután Litauszki vádlin rúgta, így a rúgástól a bokája kifordulva érkezett a talajra. Ez maga Kassai Viktor. De nem elég, hogy a lilák jöttek szabadrúgással, még a hordágyat sem hívta be, így saját lábán kellett lebicegnie a játékosunknak. Ez kérem nem első osztály, az a szín tiszta amatörizmus. A játékvezetőnek a neve egyet jelent a gyenge játékvezetéssel. Kassai nem ellenünk fújt, a játék ellen. A játék kárára. Miatta kaptunk ki? Ugyan, dehogy! Bármelyik játékvezetővel kikaptunk volna. Nem rajta múlott. Ő csak a gyenge színvonalat, a gőgösséget hozta.
Szurkolás? Ez? Vicc! Inkább egy Paks – MTK!
Szégyellhettük magunkat. A második félidőben a Capó emelvényen meccset néző tömegarcok közül senki nem volt, aki fel szerette volna venni a harcot az Újpest szurkolókkal. Az Újpestiek hangulatot teremtettek, szurkoltak, éltek-haltak a csapatukért. Mi pedig, mint az Operában, nézők voltunk. A szezonban először. A szurkolók folyamatosan biztatták, szidták a Capót, hogy tegye a dolgát. De nem tette. Ellenben egy kis szóváltás kerekedett a tehetetlen düh miatt, de változás nem történt.
Szögezzük le, ha valaki nem akarja, ne csinálja. De akkor szálljon le a pulpitusról, vagy a magas lóról, és nézze a mérkőzést a széksorok közül. Vezetőnek lenni nem kitüntetés, és Facebook plecsni, hanem felelősség. Mert a Fradihoz méltónak kell lenni. Nem volt az Fradi – Újpesten drapéria. Nem volt semmi. Ez már durva. De az, hogy a szurkolás vezetését is csak ímmel-ámmal 30-35 percig vezesse, az már komoly felsülés.
A csapat kikapott, és mi nem álltunk ki mellettük. A velünk együtt szurkoló DVTK szimpatizáns barátunk hüledezett, hogy Ő ilyet még nem látott… Ez a Fradi? – kérdezte kikerekedett szemmel. Most aztán magyarázkodhat bárki: “Nem, nem ez szokott lenni! Itt szurkolni szoktunk. Igaz, kicsit halkabban, mint éveken át, de mindig van tűz, lelkesedés, akarat!” Ma este szomorúságunkra ez jutott. De szerintem nem ez járt volna!
Ahogy a szurkolók füttye sem volt jogos akkor, amikor a csapatunk toronymagasan vezeti a tabellát! 19 meccs 16 győzelem – 1 döntetlen – 2 vereség! Hol élünk? Ezek a srácok meghaltak a pályán. Sajnos, a halál szenvedős volt, és rájuk pont a foci, a játék a jellemző, és nem a halotti szenvedés. Nem is jött az eredmény.
A csapatnak köszönjük az 2015/16-os szezon majd 2/3-át. Szinte megkérdőjelezhetetlenül vezetve a bajnokságot, lemosva az ellenfeleket vezetik a tabellát. Mindig korrektül nyilatkozva, küzdöttek a csapatért, a szurkolókért!
A ZL pedig köszöni minden egyes szurkolónak, szimpatizánsnak, hogy lájkolt, megosztott, vagy egyszerűen olvasott minket.
Mi egy család vagyunk, és talán ez a mérkőzés gondolkodásra kell, hogy sarkalljon minket. Mindenkit, a saját területén. Mi is értékelni fogunk, mert tudjuk, azzal, hogy írunk, felelősséggel tartozunk a tetteinkért. Ahogy a Club vezetői is, a játékosok, szakmai stáb, a szurkolást vezető személyek, és az írástudók.
Ha egyetértesz a fentiekkel, akkor küld el e cikket ismerőseidnek, FB-n osszátok tovább, mert csak együtt lehetünk sikeresek!
Hajrá Fradi!
Böde Daninak meg jobbulást, mert ezen mérkőzés legnagyobb áldozata Ő lett! reméljük, az EB ezáltal nem válik álommá!
Összefoglaló
Edzői értékelés
Tabella
Az idióta döntése után csak szépíthet az UEFA!
Mi kint voltunk a mérkőzésen. A meccsjegy.mlsz.hu belerokkant, sokan a jegyvásárlók közül is, de jegyet vettünk, kimentünk!
Magyarország – Románia. Na, hát nem testvéri ország. Történelemből még talán a nyugati népek is emlékezhetnek rá, hogy a világháborúk után Románia +50% területet egy tollvonással megkapva felkerülhetett a térképre. Nem gyarmatot, nem 2-3 települést, hanem országnyi területet, és gyönyörű tájat, igaz magyarokat.
A Ferencvárosi Torna Club a Bayern München útján!
Milyen is a mi lelkünk pontosan? 6 meccs 6 győzelem. És mi a második gondolatunk? Csak nehogy elbízzák a játékosok magukat! Véletlenül se elhiggyék el, hogy Ők már bajnokok, és jöjjenek a nagyképű, lötyögős meccsek.
Ott van a Bayern München! Thomas Doll országából. Azokon a játékosokon nem látni az elbizakodottságot, mert profik. Profi körülmények között a Club körül dolgozók is a sikerek idején is kő keményen dolgoznak. Nem elbizakodottság, hanem felelősségként, és még több feladatként élik meg azt, hogy a Bundesliga-ban évről évre legyőző nélkül masíroznak! 3-0, 6-0 stb… Ezt kapják a bőrnadrágos szurkolók fordulóról fordulóra. Persze, vannak döntetlenek, becsúszik vereség is, de a dominancia. A folyamatos győzni akarás. A példamutatás. A szurkolók, a fiatal játékosok felé, és a megfelelési kényszer (pozitív értelmében) a vezetőség felé.
Meglátásunk szerint ennek kell bekövetkeznie a Ferencvárosnál is! Ha nem hagyja a Club vezetése, hogy a szélsőséges politika által ki- és felhasznált hangos kisebbség akarta érvényesüljön. Ha ellen tud állni a könnyű pénz reményében dögkeselyűként keringő ügynökök, és percemberek törekvéseinek, akkor mi itt a Ferencvárosnál, Magyarországon igen is sikeresek lehetünk! Mi mint Fradi család. Mert dolgunk van a lelátón is annak érdekében, hogy Nyugat-Európa, és a minőség felé meneteljünk. Ne a zavaros és balkáni lét, hanem a modern, 21. századi minőségi szórakozás, és szórakoztatás legyen az érdekünk!
Kemény munka és kitartás! ha azt írnánk, hogy az út felénél járunk, akkor csak nyelvtanilag lennénk pontosak. A valóságban az út 20-25%-át tettük meg idáig.
Akkor leszünk csak igazán újra erős Ferencvárosi Torna Club, ha nemzetközi csoportkör szinte biztos résztvevői leszünk!
Ha saját nevelésű játékosok is a keret gerincét adják, és már hosszú-hosszú évek után is azt mondhatjuk, a Ferencvárosba igazolni igen is rang!
E mellett stabil költségvetéssel, és megrepeszthetetlen alapokkal fogunk rendelkezni. Amikor a munka a Népligeti Központból kiindulva felülírhatatlanul átírja a Fradi élő, és éltető hagyományait, na akkor mondhatjuk azt, eljutottunk a munka 70-75%-áig. A maradék ennek megtartása, és továbbvitele! Mert ne feledkezzünk meg, hogy a megpenészedett, megrogyott egyesületünk mikor zuhant először a mélybe! Az 1995-96-os szezonra, amikor is megvolt a világra szóló, azaz a saját világunkra szóló frenetikus siker, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutottunk, és ott bizony nem szerepeltünk le! Jött a siker, a percemberek és dögkeselyűk, majd széthordták azt, ami ott gyorsan felépülgetni látszott. Az ok egyértelmű! Nem voltak meg a biztos alapok.
Mi bízunk benne, hogy minden lépéssel, ami a Ferencvárosi Torna Club tiszta viszonyait hivatott meglapozni megmaradnak, és lesz erő, és kitartás, hogy meg is maradjon, és továbbvihető legyen!
Zöld Lelátó 