Rejtélyes telefonszámról csörren meg a magán telefonom… Hoppá!
Egyébként is különös, hogy miért csörög munkaidőben, ez nem szokása. 14 óra elmúlt, kint perzsel a későn érkező nyári napsütés, és közben már megy a matek, vajon kit igazol a Fradi, mit jelent az NB1-nek az EB, és mennyire törékeny a labdarúgásunk, ha éppen 2018-ban jön a kórházakat a stadionok helyetti politikai fordulat…
Ezen elmélkedés közben kezd vinnyogó hangon – tudom, tudom, lecserélhetném.. csörögni a telefonom.
Megnézem, (számomra) ismeretlen vezetékes szám. Felveszem hivatalos bemutatkozás közepette, amire a válasz igen meglepő!
XY vagyok, a Ferencvárosi Torna Clubtól keresem… mivel bérletes vagyok, így tudtam-e, hogy a héten elindult a bérletárusítás?… szegény emberünk eddig jutott, mire átvettem a szót, és ráerősítettem, én bizony jövőre (idén) is bérletes leszek, engem a Ferencváros szeretete nem csak egy vezényszóval lecsitítható látszatérzés!
Én és a társaságom bizony, 2016-17-ben is mind a 17 mérkőzésen a lelátón lesz! Igaz, a bérlet megvásárlását csak a jövő héten tervezzük,
de már jelez is, hogy mindennel képben vagy, és itt gyorsan pontokba szedve a tudnivalók:
- Interneten is meg lehet venni az előző idényre szóló bérletet!
- Bérlettel jár egy kuponfüzet, ami brutális kedvezményeket tartalmaz (ezt még csak hallomásból tudom)
- És bármikor át lehet venni a pénztárnál a bérletet és a füzetet!
Ez ám a szurkolói hűségért folytatott munka, küzdelem, fanatizmus! Így kell, csak így érdemes.
Még a végén a Ferencváros megmutatja Magyarországon, hogy hogyan kell profi klubot üzemeltetni?
Csak ne jöjjön rövid időn belül a féktelen ígérgetéssel új szeleket hozó pusztítás, mert bizony, a labdarúgásunk, a sportágaink építése nem kezdődött el túl régen, hogy ne legyen jelenleg nagyon törékeny!
Hajrá Magyarország!
Hajrá Fradi!
Zöld Lelátó 