Bekerültünk a Tv-be!! Na jó, ez talán kicsit túlzás. Oda (még) nem. 🙂 Csak az egyik szurkolói oldal hozta le, amit írtunk. Ennek örülünk. Őszintén örülünk. Ezek szerint mások is érdemesnek találták a gondolatainkat. Hogy magukénak is érezték, azt csak részben gondoljuk így. Az, hogy mi okból és milyen indítékból lettünk tovább share-elve, persze nem másodlagos. Hogy mivel érdemeltük ezt ki? Úgy fest, egy egyszerű elv alapján: “Ellenségem ellensége a szövetségesem!”.
Arra gondoltak, mivel mi mindig eljártunk a szeretet csapatunk meccseire, Furulyás alatt, ahogy tettük ezt Iváncsy, Torgyán vagy éppen Fülöp Béla majd most Kubatov alatt, így legitimálják a Ferencvárost támadó gondolataikat.
Akár lehetne jó elgondolás is: “Ha már a bentiek is így látják… Egyet értenek velünk!” Ez akár jó is lehetne. De nem az. Az előző írásunk csak részigazság felvillantására lehetne alkalmas. Részben még igaz is lehetne a fenti agymenés.
Mi soha nem támadtuk azokat az embereket, akik a jelenlegi elfogadható szabályokat mégsem fogadják el, és kizárólag maguknak köszönhetően nem járnak meccsre. Nem bántjuk azokat, akik kritizálnak, és nem gondoljuk nagyobb Fradistának azokat sem, akik meccsre járnak. Pusztán annyi történik, hogy vannak, akik nem ülnek fel egy-egy érdekcsoport akaratának, és kizárólag a Ferencvárossal foglalkoznak.
Vannak meccsre járók, és nem meccsre járók.
Ez tény, és pusztán szokás kérdése. Nem minőségi jelző. Akik nem járnak meccsre, azok hangja nem hallatszik a lelátón. Akik megteszik, azoké már igen. Vagy ha az Újpest meccset nézzük, akkor még az Övéké, a Miénk se nagyon. De minden esély meg van rá, hogy a lelátón képviseljük az egyesületünket. Semmi extra nem történik, csak annyi, hogy 8 000 ember el tud jönni meccsre, míg maximum 2 000 ember önként távol marad.
Ebből a 2 ezer emberből van néha 3-4, aki különböző ZL fórumon szidalmaz minket.Szidja a sajátjait, mert Ők, Mi nem vagyunk hajlandóak hátat fordítani a csapatnak. Mi szeretjük ezt a játékot, imádjuk a Clubot, és boldogok vagyunk, hogy meccsre járhatunk. Mert ezt senki nem veheti el tőlünk. Nem engedjük.
Mi mindig elmondjuk: Fradisták vagyunk! A Fradi az életünk, érte mindent megteszünk! Írunk róla, támogatjuk, és kijárunk meccsre. Ott fagyoskodunk, ha kell, vagy éppen félmeztelenül szurkolunk a 35 fokos hőségben. Tesszük ezt akkor, ha lehetőségünk megadja.
Ott voltunk Szarajevóban, és ott voltunk a Vasas ellen is. De emlékszünk arra a Gellei-féle csapatra is, amely Tökölivel a kezdőben kiesett az MK-ból. Töki cserét kért még a félidő 30. percében, mert nem bírta elviselni, hogy biztos vereség lesz a meccs vége. Aztán csak bevarrt egy párat, és majdnem csodát tettünk.
Ezeket az emlékeket nem hagyjuk, hogy elvegyék Tőlünk! Nem tartjuk jónak, hogy vannak olyan írástudók, akik arra biztatnak embereket, hogy önként fosszák meg magukat a játék élvezetétől.
Ki vállalja a felelősséget, hogy egy Gera Zoltán zseniét nem látják élőben? Vagy azt, hogy Nagy Ádi az MK döntő után milyen pályát fut be? Milyen élmény azt látni, hogy míg a csapat a pályán harcol, küzd, addig Cukic a cserepadnál tombol, mint egy félőrült? Azok az emlékek, amik összetartanak minket, azok másoknak csak gúny tárgya?! Mert igen is, nagyszerű élmény azt látni, hogy a csapat dominál a pályán, minden ellenfelét két vállra fekteti, és rákezdhetünk a Thomas Doll, Thomas Doll! rigmusnak!?
Finom bazsajgással fogadjuk, hogy Hallhatatlan és Klubház közeli orgánumok lettünk.
Miért is? Mert nem esünk neki mindennek, ami Fradi? Mert nem gyalázzuk porrá az értékeinket? Mert nem érdekelnek jött-ment politikusok, akik próbálnak szeletet hasítani a műbalhéból? Hát nem. Mi köszönünk szépen ebből nem kérünk. Mi nem kértünk, és nem kaptunk ígéretet, ha támadjuk a szeretet Klubunkat, akkor majd előnyöket kapunk.
Bérletes Fradisták vagyunk.
Meccsre járó Fradisták.
És igen, nem szégyelljük dicsérni Kubatov Gábort és Orosz Pált, mert építi az egyesületet.
De azt sem fogjuk soha elhallgatni, ha van olyan meglátásunk, ami nem tetszik. De azt engedje meg minden kedves Fradista Barátunk, hogy magunk döntsük el, mikor, mit írunk. Nem képviselünk senkit, csak magunkat. Nem ülünk fel hullámoknak, csak a 3 E betűnek!
Építeni szeretnénk a Clubot, támogatni, kitartani mellette, ha bajban van. Bajban volt Kedves Barátaink az elmúlt 10-15 évben! És talán, újra a régi idők sikere jelenhet meg a horizonton!
Mi az képviseljük, hogy minden Fradistának a lelátón a helye, és támogatnia kell a csapatot. Hogy ne csak a pályán, de a Lelátón is nyerésre álljunk.
Jelenleg, a lelátón, nem állunk nyerésre. És ezért csak két csoport a felelős. Az egyik, aki halkabban szurkol, mint az ellenfél, a másik, akik nem járnak meccsre, de Fradistának vallják magukat. Be lehet jönni, ez bebizonyosodott. Lehet hangosan szurkolni, senki nem tiltja. Verjük meg koreóban és hangban az ellenfeleinket a szezon második felében, és akkor elmondhatjuk, nem volt olyan eleme a játéknak, amiben ne mi lennénk a legjobbak!
Mert ez a Ferencváros!
Zöld Lelátó 