Csettintettünk egy nagyot. Kihúztuk magunkat, és nagyon boldogok voltunk. Szombat este büszke, boldog Fradistaként hagytuk el Kispestet! A Ferencváros ellenségei és a Pici Pest szurkolói és játékosai ellenben csüggedhetnek. Csüggedjetek! Az igaz, hogy rommá áztunk, de ezt a csuda sem bánja! Doll megmondta, és betartotta, nem esik neki a Pici Pestnek. Megfontoltság, higgadtság, volt a jelmondat, ami párosult egy kis visszafogottsággal is, ami idővel remélem elmúlik.
Ugye nem vádoltok meg azzal, hogy Doll ellensége lennék? Azzal sem, hogy én lennék az, aki asztalt borogatna 2-3 rossz eredmény után? Hát eddig sem tettem, most meg szerencsére Herr Thomas bebizonyította, nem eszik ilyen forrón a kását.
De le is pattanok erről a hullámról, hiszen a győzelmeinket, ahogy a vereségeinket is mi Fradistáknak kell megemészteni, ünnepelni, és értékelni, ellenségeink pedig no, ássák csak az árkot, bár ha a csapat így teljesít, akkor nehezen haladnak vele…