A hétvégén látottakat emészteni kellett. Emészteni, mert az elmúlt 3 évben ilyen mérkőzés nem volt. Ahogy ültünk a kanapén sörrel a kézben, és kivetítve a streamen a meccset nem ismertem rá a csapatra. Olyan arcát mutatta, amit talán a Moniz-érában szokott meg a szemem. A játékosok idegesek voltak – túlzottan is, a játék csapkodó volt, és a középpálya közepe nem létezett. Nem volt semmi játék, ami a Doll-féle tudatosan hátulról építkezésre hajazott volna. Elképesztő volt. Na, ennek a tanulságait vesézem egy pár sorban.
Idegesség egy új jelenség. 3 hetes szünet tette, vagy egyszerűen az osztrák határ közelsége? László Csaba vezette Fradi játszott Lipcseivel a soraiban ilyen agyament módon Sporonban az MK döntőben évekkel ezelőtt. Csapkodó játék, szervezetlenség. Sem védekezésben, sem támadásban nem produkáltunk semmit. Csodálkoztam? Egy percig sem.
Zöld Lelátó 