Lassan eldöcög a 2015-ös év. Azok, akik élvezték, szerintem nagyon élvezték. Fradistának lenni dicsőség, és egyben felelősség. A dicsőség már közel s távol egy évtizede elkerül minket. A Fradizmus bár kitartott, de a sikerek elmaradtak. Az évtized közepére a remény is tovaszállt, és belesimultunk a hazai fakóba. Az új vezetőség új reményekkel kecsegtetett. Első körben a küzdelem, és az apró lépések, majd egyre nagyobb léptekkel trappoltunk a sikerek felé. A 2015-ös év, amibe benne foglaltatik a 2014/15 tavasza, és a 2015/16-os szezon őszi szezonja igen simára sikerült. Ez az év bizony sikerév volt. Bár a sportban nincs év, hanem szezon, de most egy rendhagyó szeletelést végzünk.
2014/15
Az őszi szezon előtt távozó, Besic, Jenner, Leonardo trió mellett eligazolt még féltucat olyan játékos, akik közel sem voltak Fradi szintű labdarúgók. Tuyp, Valpoort, Otten stb… Thomas Doll egy mentális átrendeződést hajtott végre. Majd a 14/15-ös szezon első fele az építkezésé volt. Nem is álltunk valami hű de fényesen.
Majd jött a már-már csak urbán legendákból hallható Fradi tavasz! Elkezdtük az ellenfeleinket, mint a dominóban az elemeket egy pöccintéssel letarolni. Olyan elánnal mentünk neki a szezonnak, hogy ilyenre talán még mi sem emlékszünk az eddigi Fradi szezonjainkat végigpörgetve. Dunaújváros ellen 0-1-es győzelem Lamah góljával még küzdelmes volt. Majd jöttek a további meccsek, ahol már azt a Fradit láthattuk, amelyiket Doll megálmodott. Gyorsan megy a védekezésből a támadásba és gólerős.
Az eredmény magáért beszél: 2. helyen végeztünk az NB1-ben.
A Ligakupát a Debrecen ellen a Nagyerdei Stadionban megvívott sikerrel hódítottuk el! Aranyérem!
A Magyar Kupában bár voltak izgalmak (elég csak a Honvéd elleni 11-es párbajra gondolni), de végül kiütéses sikert arattunk. Végül 4-0-ás győzelemmel – azaz pályaválasztóként a Videoton ellen hivatalosan 0-4-el – a Groupama Arénában elhódítottuk el a kupát. Nem volt kérdés, mi voltunk a Janik. Leszakadt az ég, de mi stabilan álltunk a lábunkon.
A bajnokságban az 5. helyről a 2. helyre érkeztünk úgy, hogy a Videotont a Magyar Kupában és a bajnokságban is elvertük. De akkora előnyt tudtak összekaparni a székesfehérváriak, hogy végül Őket nem lehetett beérni. Ezüst!
2015/16
Ebben az évben már egy sorozattal kevesebbel indultunk neki. Megszüntették a Ligakupát, de így is 3+1 fronton harcolhattunk.
Az Európa Liga küzdelmeibe igen hamar bekapcsolódtunk. A Go Ahead Eagles holland elsőből kieső csapat ellen harcolhattunk, akiket idegenbeli 1-1 után hazai 4-1-el búcsúztattunk. Hazai meccsünket zárt kapuk közepette vívhattuk meg…
A második körben az FK Željezničar Sarajevo ellen vívtuk meg, de nem sok sikerrel. Oda-vissza vereséget szenvedtünk, így megérdemelten lett vége a nemzetközi kupakirándulásnak. 0-1 hazai pályán, majd egy siralmas szarajevói 2-0 a hazaiaknak, és máris volt EL, nincs EL. Megemésztettük.
A Magyar Kupában jelenleg jól állunk, Nagyecsed csapatát vertük 0-10-re. Nem volt egy komoly ellenfél, de annál lelkesebb.
A bajnokságban nincs ellenfelünk. Ha van, akkor azok saját magunk. Persze, hibátlan teljesítményt elvárni már-már túlzó, de ez nem az Újpest! A Ferencvárosnál “mindig győzni, ez itt a cél”!
Vezetjük a bajnokságot, 18 pont azért az komolynak számít. 18 meccs 1 döntetlen 2 vereség. Ez azért elég combos. Bizony, generációk nőttek eddig fel, hogy nem ismerték a Ferencváros ezen arcát. A Ferencváros az elmúlt majd fél generáció alatt nem volt domináns csapat. A sportsikerek a Ferencváros labdarúgásával nem volt szorosan összeforrva.
Gera Zoltán, Lisztes Krisztián, Hajnal Tamás, Lipcsei Péter, Miriuta László, és még sorolhatnánk a neveket. Ők egyet jelentettek a saját korukban a Ferencvárossal. Nekünk még élénken élnek az emlékeik, de sokaknak Ők már történelmet jelentenek. És akkor nem írtunk Simon Tiborról, Telek Manciról, vagy Faterról, Keller Józsiról.
Ultrák és balhé nélkül
Ez szorosan összefügg az év végi értékelés margójára írt pár gondolattal. Van biometrikus beléptetés, nincs balhé! Azon fiatalok, akik az elmúlt 10-15 évben kezdtek el a Ferencvárosnak szurkolni, igazából nem is ismerhették meg, milyen a fanatikus szurkolás balhé, és ordenáré viselkedés nélkül. A Ferencváros a közvélemény, és a köré gyűlt fiatalok szemében az ok volt a balhéra, a bármilyen nemű tüntetésre, befeszülésre. És nem az együtt érjünk el minél nagyobb sikert, és igázzuk le az ellenfelet a pályán, sportszerűen.
A Ferencváros a nép csapata. A nép pedig nem egyenlő a kevesekkel. A nép mindenki. A mindenkiben a fanatikusok és a 85-90 éves bácsikák, nénikék is beletartoznak, akik az unokákkal, sógorral és vejekkel felfegyverezve ki mernek menni a meccsekre. Az a világ, amikor nincs kérdés a felől, hogy egy labdarúgómeccsre ki merjen-e menni valaki, még egyenlőre a közelmúlt miatt távolt van. De az út e felé tendál. Egy Star Wars film vetítésére sem úgy megyünk, hogy azzal kalkulálunk, hogy majd jól tarkón csapdosnak. De hova-tovább, és Prodigy koncert sem jelent veszélyt senki testi épségére, mondván a megvadult, fanatikus Uhrin Benedek rajongók majd jól elkalapálnak egy “Ejnye-bejnye Rebeka!” nóta közben.
Az idei szezon bebizonyította, a Ferencvárosi Torna Club vezetősége eltökélt, és nem mozdul. Megteremtették a lehetőségét, hogy a hangos, fanatikus szurkolás mellett a békés szurkolók is kijárhassanak meccsre. Van 1-2 szabály, amit be kell tartani. Ha ezek mennek, akkor visszatérhet a fanatizmus is a lelátóra. Ha a szurkolók nem a radikális politika szócsövei szeretnének lenni, ha a csapatunkkal kívánnak foglalkozni, akkor igen is, visszatérhet az a hangulat, amikor a hangos B-Közép a jó értelembe vett poklot hozza vissza a lelátóra. Erre minden feltétel adott. Élni kell vele. A fiataloknak, akik pedig csak a balhét, az ellenállást, a politikát látják a lelátókban, azoknak csalódniuk kell. Csalódniuk, mivel a Ferencváros túl mutat minden aktuálpolitikán. A Ferencváros a népé, a nép csapata. Mi pedig olyan népség vagyunk, akiket a sikerek, egymás megbecsülése és a hitünk a fejlődésbe visz előre.
Erkölcs, Erő, Egyetértés!
Az idei évünk erről szól, erről szól. A jövőnk, pedig ennek az útnak a tovább építéséről kell, hogy szóljon. Minél többen legyen a lelátókon, legyen élmény, és szórakozás a meccsre járás. A csapat pedig ne csak az idei évre, hanem az elkövetkező 5-10 évre gondoljon, és olyan építkezés folytatódjon, amire méltán lehet majd mindenki büszke!
És le merjük írni: várjuk a 3. csillagot a címerünkre!
Zöld Lelátó 