Ne szépítsük srácok, azok, akik a pályára léptek, szégyent hoztak a Ferencvárosra. Már a Dunaharaszti ellen is szégyenletes, nagyképű és flegma játékunknak köszönhetően megérdemelten kiestünk. Horváth Zsolt a Kisvárda támadója Magyarország legjobb csapatának nevezett minket… Köszönjük neki, de a hazánk legjobbjai így nem játszhatnak. SOHA!
Ez ma nagyon kevés volt, ez ma semmi volt. Egy nagy nulla!
Lesz mit kárpótolnotok Mezőkövesden!
Magyar kupa legjobb 64 közé jutás. Sikerült. De kemény volt mint a vídia! Azaz dehogy volt kemény, mi voltunk lassított felvételek. Dunaharaszti MTK majdnem a Fradi Andorrája lett. De végül nem lett szégyenteljes, csak egyszerűen gyenge. Lassú. Nagyon lassú. De tovább sikerült lépni, ez az összes, ami elmondható a mérkőzésről.
A kezdőben nagy meglepetésemre rengeteg NB1-ben is kezdő játékos mellett Bognár István is. Bogesz. Hát, most aztán olyan teljesítményt nyújtott, ami mindenre alkalmas, de arra biztosan nem, hogy kategorikusan A-t vagy B-t mondhassunk. 2 gólpassz, 2-3 jó passz, de bele a nagy NB3-as szürkületbe Ő is. Ellenfelünknek mindent leszámítva gratulálok, mert életük meccsén életre szóló élményt szereztek. Mi meg megrázzuk magunkat, és folytatjuk (ugye folytatjuk!!!!!!) a menetelést az NB1-ben!
Továbbléptünk, a többi meg kit érdekel?
Hajrá Fradi!
Holnap Magyar Kupa meccs a Felcsút otthonában. NB2-es ellenfelünk a második vonalat bár nem vezeti, tele van NB1-es játékossal a kerete. A legveszélyesebb helyzet. Most meg akarják mutatni, ők a Janik, és az NB2-es alibizés fáradalmai mellett 150%-ot fognak nyújtani…
Nekünk meg van bajunk elég, főleg a védekezéssel. Két verziót látok a legvalószínűbbnek:
A bedaráljuk, és könnyedén nyerünk verzió valahogy szerintem nincs benne a meccsbe.
Vereséggel zártuk az első tavaszi meccsünket, amire számítottunk is. Szezon első meccse, a Vidi az “életéért küzd”, és bizony, egy kupa meccs az kiszámíthatatlan.
Végül nem ez lett a mutatott játék alapján, csak az eredmény tekintetében.
Mind a két csapat jól játszott, a Vidi az első 10 percben támadott, majd végig miénk volt a játék irányítása.
Egy koca góllal vezetést, majd győzelmet orrozott el a lila kedvenc Feczesin Róbert. A lelátón persze nem a kedvenc szót használták.
Több sorsfordító helyzetünkből Radó, Lamah (4 méterről üres kapu), Varga nem találtak be, míg a távoli lövések sem voltak átütők. 10 X szögletünkből sem voltunk túl acélosak.
A mostani meccset uraltuk, és ha nincs az az óvodás gól, akkor bizony az 0-0 marad.
Kikaptunk, nagydolog. Majd megyünk a székesfővárosba, és ott kiharcoljuk amit ki kell. Nem lesz egyszerű, de miért ne sikerülne.
Ez a Videoton nem volt túl meggyőző. Az ellenben látszott, hogy van bennül anyag.
A mi oldalunkon Gera nagyszerűen, zseniálisan játszott, Ramirez sokat volt játékban, de nem volt kimagasló, Lamah-t sokat emlegettük, nem mindig pozitívan, míg Hajnal észrevétlenül egyszer egyszer forintos labdát adott.
Nincs centere a csapatnak, így a miniatűr Radó volt center. Ez még jó is lett volna, ha sok elmozgással, agilisan játszott volna, vagy éppen lett volna játszótársa. Ez nem ment nekünk, így halovány marad.
Az új német gyerek Florian Trinks is beszállt, volt 1-2 jó megmozdulása, de ne ítéljünk elsőre.
Haraszti igazi undorító játékot produkált. Dobálta magát, hisztizett, és ha tudta, látványosan húzta az időt. Ami emellett szembetűnő volt, hogy nem is igazán kíméltük. Ennek bizonyosan meg is van az oka…
Összegezve: a tavasz nehezebb lesz, mint az ősz volt. A center nélküli helyzet pedig hatalmas szakmai hiba. Egy bajnoki címre, majd BL-re hajazó csapat ilyen amatőr hibát, hogy egy Bödéje legyen, nem tehet meg. Ebben a helyzetben minden szín alatt kellett volna igazolni, igaz, még a nyáron.
A lelátón 3 500 felett volt a nézőszám. Borzasztó hideg volt, fújt a szél, mintha muszáj lenne. E mellett jó hangulatban telt. A sok hozzáértő szakmabeli olyan taktikai észrevételekkel színesítette az élményt, amit bármelyik pro licences tanfolyamon megirigyelnének.
Meglátjuk. Vészharang nincs kongatva, de egy Tischler szintű center bőven elfért volna nálunk.
Thomas Doll a meccs után nem volt letörve, még a csapatot is dicsérte. Ez valószínűleg az őszinte véleménye, mivel a mérkőzés folyamán sem volt extra mozgás a cserepad előtt. 🙂
Lassan eldöcög a 2015-ös év. Azok, akik élvezték, szerintem nagyon élvezték. Fradistának lenni dicsőség, és egyben felelősség. A dicsőség már közel s távol egy évtizede elkerül minket. A Fradizmus bár kitartott, de a sikerek elmaradtak. Az évtized közepére a remény is tovaszállt, és belesimultunk a hazai fakóba. Az új vezetőség új reményekkel kecsegtetett. Első körben a küzdelem, és az apró lépések, majd egyre nagyobb léptekkel trappoltunk a sikerek felé. A 2015-ös év, amibe benne foglaltatik a 2014/15 tavasza, és a 2015/16-os szezon őszi szezonja igen simára sikerült. Ez az év bizony sikerév volt. Bár a sportban nincs év, hanem szezon, de most egy rendhagyó szeletelést végzünk.
Az őszi szezon előtt távozó, Besic, Jenner, Leonardo trió mellett eligazolt még féltucat olyan játékos, akik közel sem voltak Fradi szintű labdarúgók. Tuyp, Valpoort, Otten stb… Thomas Doll egy mentális átrendeződést hajtott végre. Majd a 14/15-ös szezon első fele az építkezésé volt. Nem is álltunk valami hű de fényesen.
Majd jött a már-már csak urbán legendákból hallható Fradi tavasz! Elkezdtük az ellenfeleinket, mint a dominóban az elemeket egy pöccintéssel letarolni. Olyan elánnal mentünk neki a szezonnak, hogy ilyenre talán még mi sem emlékszünk az eddigi Fradi szezonjainkat végigpörgetve. Dunaújváros ellen 0-1-es győzelem Lamah góljával még küzdelmes volt. Majd jöttek a további meccsek, ahol már azt a Fradit láthattuk, amelyiket Doll megálmodott. Gyorsan megy a védekezésből a támadásba és gólerős.
Az eredmény magáért beszél: 2. helyen végeztünk az NB1-ben.
A Ligakupát a Debrecen ellen a Nagyerdei Stadionban megvívott sikerrel hódítottuk el! Aranyérem!
A Magyar Kupában bár voltak izgalmak (elég csak a Honvéd elleni 11-es párbajra gondolni), de végül kiütéses sikert arattunk. Végül 4-0-ás győzelemmel – azaz pályaválasztóként a Videoton ellen hivatalosan 0-4-el – a Groupama Arénában elhódítottuk el a kupát. Nem volt kérdés, mi voltunk a Janik. Leszakadt az ég, de mi stabilan álltunk a lábunkon.
A bajnokságban az 5. helyről a 2. helyre érkeztünk úgy, hogy a Videotont a Magyar Kupában és a bajnokságban is elvertük. De akkora előnyt tudtak összekaparni a székesfehérváriak, hogy végül Őket nem lehetett beérni. Ezüst!
Ebben az évben már egy sorozattal kevesebbel indultunk neki. Megszüntették a Ligakupát, de így is 3+1 fronton harcolhattunk.
Az Európa Liga küzdelmeibe igen hamar bekapcsolódtunk. A Go Ahead Eagles holland elsőből kieső csapat ellen harcolhattunk, akiket idegenbeli 1-1 után hazai 4-1-el búcsúztattunk. Hazai meccsünket zárt kapuk közepette vívhattuk meg…
A második körben az FK Željezničar Sarajevo ellen vívtuk meg, de nem sok sikerrel. Oda-vissza vereséget szenvedtünk, így megérdemelten lett vége a nemzetközi kupakirándulásnak. 0-1 hazai pályán, majd egy siralmas szarajevói 2-0 a hazaiaknak, és máris volt EL, nincs EL. Megemésztettük.
A Magyar Kupában jelenleg jól állunk, Nagyecsed csapatát vertük 0-10-re. Nem volt egy komoly ellenfél, de annál lelkesebb.
A bajnokságban nincs ellenfelünk. Ha van, akkor azok saját magunk. Persze, hibátlan teljesítményt elvárni már-már túlzó, de ez nem az Újpest! A Ferencvárosnál “mindig győzni, ez itt a cél”!
Vezetjük a bajnokságot, 18 pont azért az komolynak számít. 18 meccs 1 döntetlen 2 vereség. Ez azért elég combos. Bizony, generációk nőttek eddig fel, hogy nem ismerték a Ferencváros ezen arcát. A Ferencváros az elmúlt majd fél generáció alatt nem volt domináns csapat. A sportsikerek a Ferencváros labdarúgásával nem volt szorosan összeforrva.
Gera Zoltán, Lisztes Krisztián, Hajnal Tamás, Lipcsei Péter, Miriuta László, és még sorolhatnánk a neveket. Ők egyet jelentettek a saját korukban a Ferencvárossal. Nekünk még élénken élnek az emlékeik, de sokaknak Ők már történelmet jelentenek. És akkor nem írtunk Simon Tiborról, Telek Manciról, vagy Faterról, Keller Józsiról.
Ez szorosan összefügg az év végi értékelés margójára írt pár gondolattal. Van biometrikus beléptetés, nincs balhé! Azon fiatalok, akik az elmúlt 10-15 évben kezdtek el a Ferencvárosnak szurkolni, igazából nem is ismerhették meg, milyen a fanatikus szurkolás balhé, és ordenáré viselkedés nélkül. A Ferencváros a közvélemény, és a köré gyűlt fiatalok szemében az ok volt a balhéra, a bármilyen nemű tüntetésre, befeszülésre. És nem az együtt érjünk el minél nagyobb sikert, és igázzuk le az ellenfelet a pályán, sportszerűen.
A Ferencváros a nép csapata. A nép pedig nem egyenlő a kevesekkel. A nép mindenki. A mindenkiben a fanatikusok és a 85-90 éves bácsikák, nénikék is beletartoznak, akik az unokákkal, sógorral és vejekkel felfegyverezve ki mernek menni a meccsekre. Az a világ, amikor nincs kérdés a felől, hogy egy labdarúgómeccsre ki merjen-e menni valaki, még egyenlőre a közelmúlt miatt távolt van. De az út e felé tendál. Egy Star Wars film vetítésére sem úgy megyünk, hogy azzal kalkulálunk, hogy majd jól tarkón csapdosnak. De hova-tovább, és Prodigy koncert sem jelent veszélyt senki testi épségére, mondván a megvadult, fanatikus Uhrin Benedek rajongók majd jól elkalapálnak egy “Ejnye-bejnye Rebeka!” nóta közben.
Az idei szezon bebizonyította, a Ferencvárosi Torna Club vezetősége eltökélt, és nem mozdul. Megteremtették a lehetőségét, hogy a hangos, fanatikus szurkolás mellett a békés szurkolók is kijárhassanak meccsre. Van 1-2 szabály, amit be kell tartani. Ha ezek mennek, akkor visszatérhet a fanatizmus is a lelátóra. Ha a szurkolók nem a radikális politika szócsövei szeretnének lenni, ha a csapatunkkal kívánnak foglalkozni, akkor igen is, visszatérhet az a hangulat, amikor a hangos B-Közép a jó értelembe vett poklot hozza vissza a lelátóra. Erre minden feltétel adott. Élni kell vele. A fiataloknak, akik pedig csak a balhét, az ellenállást, a politikát látják a lelátókban, azoknak csalódniuk kell. Csalódniuk, mivel a Ferencváros túl mutat minden aktuálpolitikán. A Ferencváros a népé, a nép csapata. Mi pedig olyan népség vagyunk, akiket a sikerek, egymás megbecsülése és a hitünk a fejlődésbe visz előre.
Az idei évünk erről szól, erről szól. A jövőnk, pedig ennek az útnak a tovább építéséről kell, hogy szóljon. Minél többen legyen a lelátókon, legyen élmény, és szórakozás a meccsre járás. A csapat pedig ne csak az idei évre, hanem az elkövetkező 5-10 évre gondoljon, és olyan építkezés folytatódjon, amire méltán lehet majd mindenki büszke!
Be kell ismerni, roppant mód mellé fogtunk. A ZL megírta még a nyáron, hogy ha nem jön 2-3 igazolás, akkor bajok lehetnek. Ehhez képest, az írást követően egy Ugrai-Radó csere mellett “csak” egy Pintér Ádám érkezett, aki most kezd játszani.
A lelátóról így festett…
Féltünk, hogy a Fradinál benézték az átigazolást, de az eredmények nem minket igazoltak. Sőt, még Mateos és Somália távoztak is, ami még karcsúbbá tett minket! Sőt, a szezon nagy részében Gyömbér Gábor, Hajnal Tamás és Radó András sérültek voltak, és Pintér sem játszott egyenlőre túl sokat.
Együtt dobbant a Fradi szív
11 év hosszú idő. Ennyi idő házasságból és magányból is cefetül sok. Pláne ferencvárosi érem és kupa nélkül! És itt engedjétek meg, hogy a Ligakupa megnyerését ne számoljam. Borult égbolt volt felettünk az elmúlt évtizedben, és a remény sem nagyon látszott, hogy stabil csapatunk, stabil klubunk lesz. Legyünk erősek kedves barátaim! Több mint egy évtizedes böjtöt követően vagyunk ott a döntőben! Méghozzá hazai pályán! Így veselkedtünk neki a Vidi elleni küzdelemnek.
Az időjósok nagyon mondták, hogy eső és vihar lesz. Mi Fradisták bíztunk benne, az időjárás csak a Videoton felett lesz borús. Nem mondok újat azzal, hogy így történt.
Előzetesen 12 500 nézőt tippeltünk a döntőre. A Groupama Arénában kifogástalan körülmények között, abszolút a szurkolásra alkalmas közegbe csöppenhetett bele, aki kilátogatott. A hivatalos nézőszám csúnyán ránk cáfolt. 15 525 néző volt kíváncsi a gigászok csatájára. Gigászok, mivel az első csapott össze a második helyezettel.
A kapu mögött zsúfolásig megtelve!
A Csákvár elleni mérkőzésen ki lett adva a feladat: Magyar Kupa győzelem! http://www.fotoapalyaszelerol.com
Már 11 éve várjuk, hogy újra nívós sorozatban nyerjünk. Ligakupa mérkőzést nyertünk már az eddigi elnökség regnálása alatt, de az csak szépségtapaszocska volt. Doll érkezésével a Moniz-féle káoszból sikerült egy 3. helyezett csapatot összerakni. Már ekkor érződött, hogy összeszedettebb időszak következik a csapat életében. Monizt azért említem, mert bár Doll minőségi ugrás volt hozzá képest, a holland érkezésével kezdődött el az építkezés, és a szürkeségből való kilépés. Sokat támadták azért is a jelenlegi vezetést, hogy miért cserélte le Dollt, de a végén ez is jó döntésnek bizonyult.
A 2014/15-ös szezonra már úgy fordulhattunk, hogy bajnoki cím várományosok leszünk. De most ne a bajnokságról beszéljünk, hanem a Magyar Kupáról. Végig vesszük, hogy hogyan jutottunk el a Magyar Kupa döntőjébe!
Szinte minden mérkőzésen küzdöttek a végsőkig… idén (egyenlőre) egy kupát és egy ezüstöt ért a harciasság! Ki volt közülük a legjobb szerinted? http://www.fotoapalyaszelerol.com
Ki volt a legjobb Fradi játékos idén? Magyar Kupa és bajnoki második helyezést ért a csapat teljesítménye, de vajon szerintetek ki tette a legtöbbet az eredményhez?
Zöld Lelátó 