Az év felfedezettje!

Ezen kategóriában nem kellett sokat gondolkodnunk. A Ferencváros sokat tesz azért, hogy megnehezítse a dolgunkat, de jelenleg még nem eleget. Az utánpótlásunkból az első csapatba felkerülő fiatalok nem hemzsegnek a kezdő tizenegyben. Ellenben egy lopakodó repülőt is megszégyenítő dinamikával berobbanó játékosunk mégis akad. Megint csak a már a napokban sokat csépelt mondatot írjuk le: már egy évtizede nem volt ilyen tehetségünk. Tóth Bence, Bartha László mind a ketten hatalmas tehetségek voltak, de akkora arccal, hogy végül elporladtak, mint a szikla. Alázat nélkül, nincs siker. Nekik nem volt.

Év felfedezettje teljes testhosszal: Nagy Ádám!

A tavalyi MK döntőben ilyet kisfiúként bemutatkozó játékosunk lassan férfi lesz. Igazi férfi. Olyan érett játékot mutat Gera Zolival, amire már rég nem volt példa zöld-fehér mezben, ilyen fiatalon. Sok lózug van azért a játékában, de egyre nagyobb szárnycsapásokkal halad előre melyben komoly segítsége a szakmai stáb is. Gera Zolival közösen olyan kettőst alkotnak, ami hosszú távon hatalmas nyeresége lehet a magyar  labdarúgásnak.

Erényei:

Gyors, két lábbal tökéletesen bánik a labdával, alázatos, jól helyezkedik

Gyengeség:

Törékeny, támadások támogatása, fejelés

Jövőkép

Bízunk benne, hogy a következő szezonba is még nálunk fog játszani. Ami számára alternatíva lehet, hogy még legalább egy évet az NB1-ben játszik, combosodik, érik a játéka, illetve a válogatottban is elér egy kritikus számot. 20-25 válogatottsággal, 2-2,5 év felnőtt bajnokságban lehúzott szezonnal van értelme külföldre mennie. Az NB1-ben is érződik, kell még érnie, és erősödnie. Ha elmegy egy magasabb színvonalú bajnokságba, akkor ott jöhet a kispadozás, fél- egy év kihagyás után valamikor 25-26 évesen elkezdene játszani. Pont tökéletes arra, hogy  tehetség maradjon.

Azért, hogy ne legyen negatív végkifejlete a cikknek, elvégre nemzeti kincs került kibányászásra a Népligetben, így azzal zárnám a gondolatot: Nagy Ádám a Ferencváros és a magyar labdarúgás Gera Zoltánja lehet, ha azon az úton halad, amin most elindult.

Az összes őszi Fradi gól itt!

 

Az év öregje!

A Ferencváros az elmúlt 2 évben elindult abban az irányba, amikor is az öltözőbe megpróbálja a régi idők Fradistáit leigazolni. Ezzel adva egy stabil gerincet, egy talapzatot, amire lehet későbbiekben fiatal magyar tehetségeket és az átlagnál jobb külföldieket szerződtetni. Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Leandro hármas azon játékosok, akik még a “régi időkből” ismerik a Fradi öltözőjét, a rutint, és a higgadtságot. E mellett pedig játéktudásukkal segíteni is tudják a csapatot.

EZ az irány kiváló elhatározás volt. Lipcsei, Dragoner, Balog Zoli távozásával/visszavonulásával gyakorlatilag elvesztek a Fradisták a Fradi öltözőjéből. Somalia volt a csapat legfradistább játékosa, aki legyünk őszintén, az imádni való pofa, lelkes, és mindig vidám figura, de nem ízig-vérig Fradista. Az Ő életében a Ferencváros nem jelentett egyet a sikerrel. Hajnal Fradi nevelésként, Gera, Leo pedig az utolsó bajnoki címet szerzett csapat még megmaradó tagjaként jelent egy stabilitást. Az Ő jelenlétük ezért is nagyon fontos.

Gera a pót-fater!

 

Gera Zoli Angliából hazajövet mindenki példaképe lehet. Játékával, hozzáállásával. Nagy Ádámot igen komolyan fel is karolta. Mind pályán, mind pályán kívül. És most már piros-fehérben is együtt küzdenek a válogatott sikeréért. Dárdai Pál, majd Bernd Storck is komolyan számolt Gerzsonnal. Ez nem volt mindig így az elmúlt években.

Év öregje: Gera Zoltán

A válogatottban és a Fradiban nyújtott teljesítménye alapján nem is kérdéses, megérdemli a kiemelést.

Jövőkép

Bízunk benne, hogy 2 évig még játszani fog a Ferencvárosban! A válogatottságtól a nyári Európa Bajnokság után visszavonul, de a Ferencvárost még erősíteni fogja. Ha bírja erővel, akkor csereként beállva miért ne lenne ez a 2 év +1-el megtoldva, nem?

Franceso Totti is úgy száll be az AS Roma csapatába, hogy még minidig vezér tud lenni 20-30 perc alatt.

Ezt kívánjuk Gerának, így a szumma +3 év legyen, és 2018/19-es szezonban elköszönhetünk tőle, a 3. csillaggal a mezén a címer felett!

Az év zöld-fehér kezdőcsapata! Nálad?

Itt azért nem sokat vitatkozunk Thomas Dollal. Valamit csak tud ez a német szaki. Nem véletlenül Ő ugrándozik a kispad előtt. Azokat a játékosokat, akiket Ő is a kezdőbe állított, mi is oda raktuk volna. Azaz utólag jóvá is hagyjuk ezt a tettet. Milyen nemes gesztus, nem de? Igaz, igen nagy bátorság lenne azt mondani, a mi kezdő 11-ünk jobb lenne, mint a német 19 meccsből 16/1/2 arányánál.

A kezdő 11-be nálunk is bekerül fiatal és idős is, külföldi és hazai egyaránt. A jelenlegi gárdánk hatalmas erénye, hogy olyan kollektívát alkot, ami predesztinálja a kimagasló eredményt. A játékosok küzdenek-hajtanak egymásért, és nagy arányban meg is tudják valósítani Thomas Doll akaratát.

Azt a játékot, amit játszunk, azt mi is maximálisan támogatjuk. Doll, ahogy befutott Franzstadtba, első lépésként gyorsan felépítette a védelmet.

A védelem miután rendben volt, elkezdte a támadást megszervezni. Nem számított, hogy az előre játék hiánya miatt nem volt látványos, tudta, honnan indul, és hova tart. És a vezetőség kitartott mellette. Meg is lett az eredménye.

Taktika a ZL kispadról

Igazi vezér!

A letámadás a saját térfelünkön tartjuk. Erőnléttel tudni kell. A 4 védő szintén szükséges, abban az esetben, ha a szélsők támogatják a támadásokat. A középpálya közepén kell támadó és szűrő játékos szintén, míg a széleken csereszavatos, gyors, és gólerős játékosok kellenek. Egy 20 gólos csatár a centerbe, és a végére egy Dibusz. Így rendben is leszünk.

Kezdő 11 ZL módra

Dibusz Dénes a kapuban

Védelemben Ramirez, Dilaver a széleken;

Belső védők Nalepa és Leandro. Itt pontot kell tenni, mivel a Pintér Ádám féle játékot csak belső védő poszton tudjuk értelmezni, ellenben a játék szervezése hátulról annyira domináns Leo-nál, hogy ezt megtartanánk. Nemzetközi meccsen ellenben menne Pintér Ádám, mivel a beíveléseknél kell a magasítás!

Középpálya Gera Zoli és Nagy Ádám a belső poszton, kicsit hátrébb, míg előttük Radó András. Itt egy apró kitétel Hajnal Tamás miatt. Számára már “csak” a cserepadot tudjuk támogatni, mivel a 90 percek Neki a sérülések miatt már soknak bizonyulnak, ellenben a visszavonulását nem szeretnénk egyenlőre elfogadni!

Szélső támadók Lamah és Varga Roland. Urak csak, tessenek végre gólokat lődözni!

Center poszton Böde Dani megkérdőjelezhetetlen. Igaz, mellé kell egy klasszikus center, mivel a nemzetközi szerepléshez kell egy valódi center. Neki talán az már magas szint lenne ebben a pozícióban.

4-2-1-2-1

Dibusz Dénes – Ramirez – Nalepa, Leandro – Dilaver – Gera Zoltán, Nagy Ádám – Radó András – Varga Roland, Roland Lamah – Böde Dani

Ultramentes, bajnoki cím várományos Fradi

Lassan eldöcög a 2015-ös év. Azok, akik élvezték, szerintem nagyon élvezték. Fradistának lenni dicsőség, és egyben felelősség. A dicsőség már közel s távol egy évtizede elkerül minket. A Fradizmus bár kitartott, de a sikerek elmaradtak. Az évtized közepére a remény is tovaszállt, és belesimultunk a hazai fakóba. Az új vezetőség új reményekkel kecsegtetett. Első körben a küzdelem, és az apró lépések, majd egyre nagyobb léptekkel trappoltunk a sikerek felé. A 2015-ös év, amibe benne foglaltatik a 2014/15 tavasza, és a 2015/16-os szezon őszi szezonja igen simára sikerült. Ez az év bizony sikerév volt. Bár a sportban nincs év, hanem szezon, de most egy rendhagyó szeletelést végzünk.

2014/15

11 év után Kupával a “fejünkben”.. (Cukic)

A szépség mellett ott lobogott a szenvedély is…

Hangos sikerhez hangos közönség!

Gera Zoli is ha kellett, akkor a Videoton belső védőjét, Juhász Rolandot szerelte

Egyre nyertük a párharcokat, amikor is Varga..

Az őszi szezon előtt távozó, Besic, Jenner, Leonardo trió mellett eligazolt még féltucat olyan játékos, akik közel sem voltak Fradi szintű labdarúgók. Tuyp, Valpoort, Otten stb… Thomas Doll egy mentális átrendeződést hajtott végre. Majd a 14/15-ös szezon első fele az építkezésé volt. Nem is álltunk valami hű de fényesen.

Majd jött a már-már csak urbán legendákból hallható Fradi tavasz! Elkezdtük az ellenfeleinket, mint a dominóban az elemeket egy pöccintéssel letarolni. Olyan elánnal mentünk neki a szezonnak, hogy ilyenre talán még mi sem emlékszünk az eddigi Fradi szezonjainkat végigpörgetve. Dunaújváros ellen  0-1-es győzelem Lamah góljával még küzdelmes volt. Majd jöttek a további meccsek, ahol már azt a Fradit láthattuk, amelyiket Doll megálmodott. Gyorsan megy a védekezésből  a támadásba és gólerős.

Az eredmény magáért beszél: 2. helyen végeztünk az NB1-ben.

A Ligakupát a Debrecen ellen a Nagyerdei Stadionban megvívott sikerrel hódítottuk el! Aranyérem!

A Magyar Kupában bár voltak izgalmak (elég csak a Honvéd elleni 11-es párbajra gondolni), de végül kiütéses sikert arattunk. Végül 4-0-ás győzelemmel – azaz pályaválasztóként a Videoton ellen hivatalosan 0-4-el –  a Groupama Arénában elhódítottuk el a kupát. Nem volt kérdés, mi voltunk a Janik. Leszakadt az ég, de mi stabilan álltunk a lábunkon.

A bajnokságban az 5. helyről a 2. helyre érkeztünk úgy, hogy a Videotont a Magyar Kupában és a bajnokságban is elvertük. De akkora előnyt tudtak összekaparni a székesfehérváriak, hogy végül Őket nem lehetett beérni. Ezüst!

2015/16

Kimondható: A Groupama Arénában többen járnak meccsre, mint az Albert és a Puskás stadionba tették!

Felvidékről is ellátogattak a mérkőzésre! Mindig jó barátokkal találkozni!

Ebben az évben már egy sorozattal kevesebbel indultunk neki. Megszüntették a Ligakupát, de így is 3+1 fronton harcolhattunk.

Az Európa Liga küzdelmeibe igen hamar bekapcsolódtunk. A Go Ahead Eagles holland elsőből kieső csapat ellen harcolhattunk, akiket idegenbeli 1-1 után hazai 4-1-el búcsúztattunk. Hazai meccsünket zárt kapuk közepette vívhattuk meg…

A második körben az FK Željezničar Sarajevo ellen vívtuk meg, de nem sok sikerrel. Oda-vissza vereséget szenvedtünk, így megérdemelten lett vége a nemzetközi kupakirándulásnak. 0-1 hazai pályán, majd egy siralmas szarajevói 2-0 a hazaiaknak, és máris volt EL, nincs EL. Megemésztettük.

A Magyar Kupában jelenleg jól állunk, Nagyecsed csapatát vertük 0-10-re. Nem volt egy komoly ellenfél, de annál lelkesebb.

A bajnokságban nincs ellenfelünk. Ha van, akkor azok saját magunk. Persze, hibátlan teljesítményt elvárni már-már túlzó, de ez nem az Újpest! A Ferencvárosnál “mindig győzni, ez itt a cél”!

Vezetjük a bajnokságot, 18 pont azért az komolynak számít. 18 meccs 1 döntetlen 2 vereség. Ez azért elég combos. Bizony, generációk nőttek eddig fel, hogy nem ismerték a Ferencváros ezen arcát. A Ferencváros az elmúlt majd fél generáció alatt nem volt domináns csapat. A sportsikerek a Ferencváros labdarúgásával nem volt szorosan összeforrva.

Gera Zoltán, Lisztes Krisztián, Hajnal Tamás, Lipcsei Péter, Miriuta László, és még sorolhatnánk a neveket. Ők egyet jelentettek a saját korukban a Ferencvárossal. Nekünk még élénken élnek az emlékeik, de sokaknak Ők már történelmet jelentenek. És akkor nem írtunk Simon Tiborról, Telek Manciról, vagy Faterról, Keller Józsiról.

Ultrák és balhé nélkül

Ez szorosan összefügg az év végi értékelés margójára írt pár gondolattal. Van biometrikus beléptetés, nincs balhé! Azon fiatalok, akik az elmúlt 10-15 évben kezdtek el a Ferencvárosnak szurkolni, igazából nem is ismerhették meg, milyen a fanatikus szurkolás balhé, és ordenáré viselkedés nélkül. A Ferencváros a közvélemény, és a köré gyűlt fiatalok szemében az ok volt a balhéra, a bármilyen nemű tüntetésre, befeszülésre. És nem az együtt érjünk el minél nagyobb sikert, és igázzuk le az ellenfelet a pályán, sportszerűen.

A Ferencváros a nép csapata. A nép pedig nem egyenlő a kevesekkel. A nép mindenki. A mindenkiben a fanatikusok és a 85-90 éves bácsikák, nénikék is beletartoznak, akik az unokákkal, sógorral és vejekkel felfegyverezve ki mernek menni a meccsekre. Az a világ, amikor  nincs kérdés a felől, hogy egy labdarúgómeccsre ki merjen-e menni valaki, még egyenlőre a közelmúlt miatt távolt van. De az út e felé tendál. Egy Star Wars film vetítésére sem úgy megyünk, hogy azzal kalkulálunk, hogy majd jól tarkón csapdosnak. De hova-tovább, és Prodigy koncert sem jelent veszélyt senki testi épségére, mondván a megvadult, fanatikus Uhrin Benedek rajongók majd jól elkalapálnak egy “Ejnye-bejnye Rebeka!” nóta közben.

Az idei szezon bebizonyította, a Ferencvárosi Torna Club vezetősége eltökélt, és nem mozdul. Megteremtették a lehetőségét, hogy a hangos, fanatikus szurkolás mellett a békés szurkolók is kijárhassanak meccsre. Van 1-2 szabály, amit be kell tartani. Ha ezek mennek, akkor visszatérhet a fanatizmus is a lelátóra. Ha a szurkolók nem a radikális politika szócsövei szeretnének lenni, ha a csapatunkkal kívánnak foglalkozni, akkor igen is, visszatérhet az a hangulat, amikor a hangos B-Közép a jó értelembe vett poklot hozza vissza a lelátóra. Erre minden feltétel adott. Élni kell vele. A fiataloknak, akik pedig csak a balhét, az ellenállást, a politikát látják a lelátókban, azoknak csalódniuk kell. Csalódniuk, mivel a Ferencváros túl mutat minden aktuálpolitikán. A Ferencváros a népé, a nép csapata. Mi pedig olyan népség vagyunk, akiket a sikerek, egymás megbecsülése és a hitünk a fejlődésbe visz előre.

Erkölcs, Erő, Egyetértés!

Az idei évünk erről szól, erről szól. A jövőnk, pedig ennek az útnak a tovább építéséről kell, hogy szóljon. Minél többen legyen a lelátókon, legyen élmény, és szórakozás a meccsre járás. A csapat pedig ne csak az idei évre, hanem az elkövetkező 5-10 évre gondoljon, és olyan építkezés folytatódjon, amire méltán lehet majd mindenki büszke!

És le merjük írni: várjuk a 3. csillagot a címerünkre!

 

C-közép a B-középből!

Bekerültünk a Tv-be!! Na jó, ez talán kicsit túlzás. Oda (még) nem. 🙂 Csak az egyik szurkolói oldal hozta le, amit írtunk. Ennek örülünk. Őszintén örülünk. Ezek szerint mások is érdemesnek találták a gondolatainkat. Hogy magukénak is érezték, azt csak részben gondoljuk így. Az, hogy mi okból és milyen indítékból lettünk tovább share-elve, persze nem másodlagos. Hogy mivel érdemeltük ezt ki? Úgy fest, egy egyszerű elv alapján: “Ellenségem ellensége a szövetségesem!”.

Arra gondoltak, mivel mi mindig eljártunk a szeretet csapatunk meccseire, Furulyás alatt, ahogy tettük ezt Iváncsy, Torgyán vagy éppen Fülöp Béla majd most Kubatov alatt, így legitimálják a Ferencvárost támadó gondolataikat.

Akár lehetne jó elgondolás is: “Ha már a bentiek is így látják… Egyet értenek velünk!” Ez akár jó is lehetne. De nem az. Az előző írásunk csak részigazság felvillantására lehetne alkalmas. Részben még igaz is lehetne a fenti agymenés.

Mi soha nem támadtuk azokat az embereket, akik a jelenlegi elfogadható szabályokat mégsem fogadják el, és kizárólag maguknak köszönhetően nem járnak meccsre. Nem bántjuk azokat, akik kritizálnak, és nem gondoljuk nagyobb Fradistának azokat sem, akik meccsre járnak. Pusztán annyi történik, hogy vannak, akik nem ülnek fel egy-egy érdekcsoport akaratának, és kizárólag a Ferencvárossal foglalkoznak.

Vannak meccsre járók, és nem meccsre járók.

Ez tény, és pusztán szokás kérdése. Nem minőségi jelző. Akik nem járnak meccsre, azok hangja nem hallatszik a lelátón. Akik megteszik, azoké már igen. Vagy ha az Újpest meccset nézzük, akkor még az Övéké, a Miénk se nagyon. De minden esély meg van rá, hogy a lelátón képviseljük az egyesületünket. Semmi extra nem történik, csak annyi, hogy 8 000 ember el tud jönni meccsre, míg maximum 2 000 ember önként távol marad.

Ebből a 2 ezer emberből van néha 3-4, aki különböző ZL fórumon szidalmaz minket.Szidja a sajátjait, mert Ők, Mi nem vagyunk hajlandóak hátat fordítani a csapatnak. Mi szeretjük ezt a játékot, imádjuk a Clubot, és boldogok vagyunk, hogy meccsre járhatunk. Mert ezt senki nem veheti el tőlünk. Nem engedjük.

Mi mindig elmondjuk: Fradisták vagyunk! A Fradi az életünk, érte mindent megteszünk! Írunk róla, támogatjuk, és kijárunk meccsre. Ott fagyoskodunk, ha kell, vagy éppen félmeztelenül szurkolunk a 35 fokos hőségben. Tesszük ezt akkor, ha lehetőségünk megadja.

Ott voltunk Szarajevóban, és ott voltunk a Vasas ellen is. De emlékszünk arra a Gellei-féle csapatra is, amely Tökölivel a kezdőben kiesett az MK-ból. Töki cserét kért még a félidő 30. percében, mert nem bírta elviselni, hogy biztos vereség lesz a meccs vége. Aztán csak bevarrt egy párat, és majdnem csodát tettünk.

Ezeket az emlékeket nem hagyjuk, hogy elvegyék Tőlünk! Nem tartjuk jónak, hogy vannak olyan írástudók, akik arra biztatnak embereket, hogy önként fosszák meg magukat a játék élvezetétől.

Ki vállalja a felelősséget, hogy egy Gera Zoltán zseniét nem látják élőben? Vagy azt, hogy Nagy Ádi az MK döntő után milyen pályát fut be? Milyen élmény azt látni, hogy míg a csapat a pályán harcol, küzd, addig Cukic a cserepadnál tombol, mint egy félőrült? Azok az emlékek, amik összetartanak minket, azok másoknak csak gúny tárgya?! Mert igen is, nagyszerű élmény azt látni, hogy a csapat dominál a pályán, minden ellenfelét két vállra fekteti, és rákezdhetünk a Thomas Doll, Thomas Doll! rigmusnak!?

Finom bazsajgással fogadjuk, hogy Hallhatatlan és Klubház közeli orgánumok lettünk.

Miért is? Mert nem esünk neki mindennek, ami Fradi? Mert nem gyalázzuk porrá az értékeinket? Mert nem érdekelnek jött-ment politikusok, akik próbálnak szeletet hasítani a műbalhéból? Hát nem. Mi köszönünk szépen ebből nem kérünk. Mi nem kértünk, és nem kaptunk ígéretet, ha támadjuk a szeretet Klubunkat, akkor majd előnyöket kapunk.

Bérletes Fradisták vagyunk.

Meccsre járó Fradisták.

És igen, nem szégyelljük dicsérni Kubatov Gábort és Orosz Pált, mert építi az egyesületet.

De azt sem fogjuk soha elhallgatni, ha van olyan meglátásunk, ami nem tetszik. De azt engedje meg minden kedves Fradista Barátunk, hogy magunk döntsük el, mikor, mit írunk. Nem képviselünk senkit, csak magunkat. Nem ülünk fel hullámoknak, csak a 3 E betűnek!

Építeni szeretnénk a Clubot, támogatni, kitartani mellette, ha bajban van. Bajban volt Kedves Barátaink az elmúlt 10-15 évben! És talán, újra a régi idők sikere jelenhet meg a horizonton!

Mi az képviseljük, hogy minden Fradistának a lelátón a helye, és támogatnia kell a csapatot. Hogy ne csak a pályán, de a Lelátón is nyerésre álljunk.

Jelenleg, a lelátón, nem állunk nyerésre. És ezért csak két csoport a felelős. Az egyik, aki halkabban szurkol, mint az ellenfél, a másik, akik nem járnak meccsre, de Fradistának vallják magukat. Be lehet jönni, ez bebizonyosodott. Lehet hangosan szurkolni, senki nem tiltja. Verjük meg koreóban és hangban az ellenfeleinket a szezon második felében, és akkor elmondhatjuk, nem volt olyan eleme a játéknak, amiben ne mi lennénk a legjobbak!

Mert ez a Ferencváros!

Szégyen a lelátón, vereség a pályán

Kettős vereséget szenvedtünk! A csapat a pályán mindent megtett, ami ma benne volt, de az Újpest ha így, ha úgy, de győzött. A másik és egyben legsúlyosabb vereség a lelátón történt. Az első félidőben csak-csak, de a másodikban teljes kapitulálás! A legfontosabb meccsünk, ami a szurkolást vezető számára mégsem volt az. A Capó emelvény dugig tömve “arcokkal”, akik valószínűleg a fotó kedvéért jöttek ki erre a meccsre…

A csapatunk vereséget szenvedett. Ebben a szezonban másodjára. Az MTK elleni idegenbeli sok helyzetet hozó meccs után az Újpest első magyar csapatként tudott itt nyerni. Jobb csapat nyert? A mai meccsen igen. Ma a lila leányok, bocs, legények jobbak voltak. Akaratban, játékban, gyorsaságban. Ez benne van. Mi a mai meccsen csak akartunk. Kevesek voltunk. Ennél több kell! Az, hogy fejben, vagy fizikálisan voltunk kevesek, ezt majd a szakma eldönti.

Szégyen, hogy le kellett bicegnie!

Böde bokája 90 fokban kifordult, és még nem is ellenünk fújt a játékvezető. Daninak bokaszalagjai elszakadtak, miután Litauszki vádlin rúgta, így a rúgástól a bokája kifordulva érkezett a talajra. Ez maga Kassai Viktor. De nem elég, hogy a lilák jöttek szabadrúgással, még a hordágyat sem hívta be, így saját lábán kellett lebicegnie a játékosunknak. Ez kérem nem első osztály, az a szín tiszta amatörizmus. A játékvezetőnek a neve egyet jelent a gyenge játékvezetéssel. Kassai nem ellenünk fújt, a játék ellen. A játék kárára. Miatta kaptunk ki? Ugyan, dehogy! Bármelyik játékvezetővel kikaptunk volna. Nem rajta múlott. Ő csak a gyenge színvonalat, a gőgösséget hozta.

Szurkolás? Ez? Vicc! Inkább egy Paks – MTK!

Szégyellhettük magunkat. A második félidőben a Capó emelvényen meccset néző tömegarcok közül senki nem volt, aki fel szerette volna venni a harcot az Újpest szurkolókkal. Az Újpestiek hangulatot teremtettek, szurkoltak, éltek-haltak a csapatukért. Mi pedig, mint az Operában, nézők voltunk. A szezonban először. A szurkolók folyamatosan biztatták, szidták a Capót, hogy tegye a dolgát. De nem tette. Ellenben egy kis szóváltás kerekedett a tehetetlen düh miatt, de változás nem történt.

Szögezzük le, ha valaki nem akarja, ne csinálja. De akkor szálljon le a pulpitusról, vagy a magas lóról, és nézze a mérkőzést a széksorok közül. Vezetőnek lenni nem kitüntetés, és Facebook plecsni, hanem felelősség. Mert a Fradihoz méltónak kell lenni. Nem volt az Fradi – Újpesten drapéria. Nem volt semmi. Ez már durva. De az, hogy a szurkolás vezetését is csak ímmel-ámmal 30-35 percig vezesse, az már komoly felsülés.

A csapat kikapott, és mi nem álltunk ki mellettük. A velünk együtt szurkoló DVTK szimpatizáns barátunk hüledezett, hogy Ő ilyet még nem látott… Ez a Fradi? – kérdezte kikerekedett szemmel. Most aztán magyarázkodhat bárki: “Nem, nem ez szokott lenni! Itt szurkolni szoktunk. Igaz, kicsit halkabban, mint éveken át, de mindig van tűz, lelkesedés, akarat!”  Ma este szomorúságunkra ez jutott. De szerintem nem ez járt volna!

Ahogy a szurkolók füttye sem volt jogos akkor, amikor a csapatunk toronymagasan vezeti a tabellát! 19 meccs 16 győzelem – 1 döntetlen – 2 vereség! Hol élünk? Ezek a srácok meghaltak a pályán. Sajnos, a halál szenvedős volt, és rájuk pont a foci, a játék a jellemző, és nem a halotti szenvedés. Nem is jött az eredmény.

A csapatnak köszönjük az 2015/16-os szezon majd 2/3-át. Szinte megkérdőjelezhetetlenül vezetve a bajnokságot, lemosva az ellenfeleket vezetik a tabellát. Mindig korrektül nyilatkozva, küzdöttek a csapatért, a szurkolókért!

A ZL pedig köszöni minden egyes szurkolónak, szimpatizánsnak, hogy lájkolt, megosztott, vagy egyszerűen olvasott minket.

Mi egy család vagyunk, és talán ez a mérkőzés gondolkodásra kell, hogy sarkalljon minket. Mindenkit, a saját területén. Mi is értékelni fogunk, mert tudjuk, azzal, hogy írunk, felelősséggel tartozunk a tetteinkért. Ahogy a Club vezetői is, a játékosok, szakmai stáb, a szurkolást vezető személyek, és az írástudók.

Ha egyetértesz a fentiekkel, akkor küld el e cikket ismerőseidnek, FB-n osszátok tovább, mert csak együtt lehetünk sikeresek!

Hajrá Fradi!

Böde Daninak meg jobbulást, mert ezen mérkőzés legnagyobb áldozata Ő lett! reméljük, az EB ezáltal nem válik álommá!

Összefoglaló

Edzői értékelés

Tabella

Ha nyerünk: bajnokok leszünk! Egész világ…

hogyha ellenünk! Ez a városunk, legjobb csapata, imádjuk Őt, drága Fradika.”

A jelenlegi pontokat fürkészve sincs túl sok esély arra, hogy a kimagaslóan játszó csapatunkat megelőzzék a riválisok. A bajnoki második helyezett Paksot 0-5-el vertük meg saját otthonukban, így talán végérvényesen eldőlni látszott már az előző fordulóban is a bajnokság. Az Újpest legyőzése nem csak pontokban, de mentálisan is megkérdőjelezhetetlenné tenné szereplésünket.

Az Újpest elleni siker feledtetni képes esetleges bukdácsolásokat, ahogy a nagyszerű bajnoki szereplésre is negatív vetülete lehet egy esetleges… le sem írjuk minek!

Hogyan nyerhetünk?

Ha a középpályán stabilak tudunk lenni, és a támadásoknak meglesz az üteme, egy-egy egyéni villanás, párharc győzelem, és a szokásos betegség, a második félidő 15-20 perce nem lesz alvós, akkor nincs mese. És a Diagne! Na, Ő ne fejeljen a 2. percben tök üresen a kapunkba!

Igazi vezér!

Ha a derbit nem tekintjük kiemelt potenciálnak, akkor pedig jön a matek. A Paks a Videoton otthonába látogat, akik jelenleg szintén bombaerősek. Mi Őket is megvertük, de ez már lassan más szintet jelent. Ha a Videoton Paks veréssel megy el téli álmot aludni, mi pedig télikabáttal felöltöztetjük a lilákat, akkor bizony 22 pontos előnnyel megyünk el szusszanni. Lassan dupla annyi pontot gyűjtünk, mint a mögöttünk lévő! Ez azért kő kemény menetelés, és egy-egy meccsen szerencse is. De a győzelmet nem kell magyarázni, a tabella pedig nem hazudik így kijelenthetjük, az Újpest elverésével bizony, már nézegethetünk a bajnoki ünneplésre alkalmas kocsmák felé!

Ma meccs tipp: 3-1 ide! Na és síró Újpest drukkerek. 🙂

Újra megtelt egy szektor! – ennyi hely maradt

Rohamosan fogytak a jegyek a mai napon is. Igen kockázatos a meccsnapon jegyet vásárolni. Úgy számolgattuk, hogy kb. 1 000 jegy maradt még a meccsnapra. Tapasztalat, hogy mérkőzésnapon nagyon intenzíven vásárolnak jegyet, mind a weben, mind a helyszínen. Azok, akik vidékről jönnek, és esetleg regisztrálni is szeretnének, nagyon előrelátóan, már a pénztár nyitására érkezzen a Groupama Arénához, nehogy lemaradjon a mérkőzésről.

B2 megtelt, C3, D2 már csak 5-6 jegy!

Pénztár nyitása: szombaton 9:00 a meccs kezdetéig!!

Az 1 000 hely még bővíthető is, így bőven elképzelhető, hogy nyitnak még meg szektorokat, ha ez opció, akkor mindenki be fog tudni jutni, aki szeretne!

Újpest polgármestere és a télikabát!

Mi jöhet ezen forduló megelőzően a politikai térfélről? Újpest jól informált és annál lelkesebb polgármestere általában előjön valamivel. Buszos utaztatás, bunda gyanú a Puskás – Fradi meccsén stb…

Volt Ő már Fradi ellenes, és Csányi ellenes is, amiből lett is egy kis hajcihő. Szeretettel várjuk a mostani forduló Wintermantel idézetét. Biztosan van a tarsolyban hasonló 1-2 napig emlékezetes témája. Mi várjuk, mert mindig érdeklődéssel látjuk a döntéshozókat, amikor gyermeki lelkületüket és a komoly politikai, szakmai öltönyüket összekeverve nekiveselkednek a homokozólapátnak, ami jelesül a derbi, ahol bizony, Újpest verésre készülünk. Csak nehogy télikabát legyen a vége!!

Hajrá Fradi!