Röviden és tömören ennyi. A 3 pontért mentünk és el is hoztuk. Persze, most jöhet a duma, hogy a szerencséért és a 3 pontért meg kell küzdeni, és a győztesnek nincs mit magyaráznia. Nyertünk és ez a lényeg. Volt egy mozzanat, amiből gól lett, a többi pedig körítés. Volt még pár helyzetünk, de ezek kimaradtak. Lamah a cserepadon, Sesták a helyén. De semmi extra.
Ma a Fradi ennyivel biztosan jobb a lila Békéscsabánál. A hazaiak nem tipikus kiesőként játszottak, akár még lehet keresnivalójuk az MB 1-ben
A Fradi bajnok, ezt nem lehet elvitatni. A kérdés, mennyivel, és duplázunk, vagy csak egy szimplával hörpintjük fel a bajnoki kapszulát.
Nagy újdonságot a játékosokról nem tudunk elmondani. Centerünk nincs, ami nagyon necces. Így nekiindulni a második felvonásnak… Rémisztő. Persze ha Radó Bandi gyorsabban, gólra törőbben játszana, ha a társak értenék, hogy mit keres Ő a center poszton, más lenne a helyzet. A szélről indított támadásokba pedig Bandi nem illik bele. Azaz még bele is illene, de akkor mást kellene játszani. Szerintem ez a más jelenleg a hiány oka. Ha ezt megtalálják, akkor itt még jó játék is lehet.
Végeredmény:
Békéscsaba Előre – Ferencváros 0-1
(Pintér Ádám)
A Csaba sportszerűtlen, néhol túlzottan agresszív volt, a játékvezető pedig gyenge. Tipikus színvonalat hozta.
Trinks is beállt, de semmit nem tudtunk meg a játékáról. Ő még pislog, mint hal a szatyorban. Jóképű, rendes gyerek benyomását kelti, cserébe nem sok vizet zavar. De nem is ügyetlen, ezt nem lehet elvitatni.
Összegzésül nincs miért a vészharangot kongatnunk. Ez még a szezon elei ráhangolódás, de a kérdés továbbra is az: mire leszünk képesek a nemzetközi porondon??
Eljött a 0 pontos meccs ideje. Nem lepődtünk meg az eredményen. Igaz, ikszet éreztünk, de a meccs képe alapján ki kell jelentenünk, ez bizony törvényszerű volt. EB kijutás után, Csákváron elszenvedett vereség közvetlen utózöngéjeként itt csak vereség lehetett az eredmény.
Mindent megtettünk, kapufák, küzdelem, de egy MTK szabad után Thorgelle gól. A vendég szektor 85%-a tele volt, mégis kikaptunk. Cefetül hideg volt, és a Fradi gólok sem melengettek túlzottan. Végig szurkoltuk a meccset, az MTK pedig túl akarta élni.
8 gólt érő kapura lövés sem volt elég. Ha ez van, akkor el kell fogadni, hogy kikapunk. Sok idő után megtörtént. babumm!
Dani ma nem sok vizet zavart…
Sportszerűtlen, csúnya játékkal megtartották az 1 gólos előnyt. Fetrengtek, elrugdosták a labdát, ha mi jöttünk szabaddal, és még a saját szögletükre sem ment fel egyetlen egy játékos sem. Ilyen antifocit szökő évbe egyszer láthat az ember. Gyenge csapat, undormányos játéka végül 3 pontot ért. Őket igazolta az eredmény, de játékban mindent megtettünk.
Nincs miért szidni a játékosokat, talán csak a szokásos kérdést tudjuk feltenni: Pintér miért jó nekünk? Mi az a poszt, mi az a plusz, ami kell, hogy ilyen helyzetből győztesen jöjjünk ki.
A meccs legjobbjai: Hajnal Tomi, Gerzson, Nagy Ádi, Dilaver voltak.
Nincs semmi katasztrófa, vastagon vezetjük a bajnokságot, de az MTK szintű falusi csapatokat gyenge teljesítménnyel is 2-3 góllal kellene verni.
Semmi gond, dolgozni kell tovább, és megverni a DVSC-t hazai pályán!
Játékvezetés
A játékvezető gyenge volt. Nem túlzottan éreztem a lelátón következetességet az ítéleteibe, de nem ezen múlott. Az Ő teljesítményét majd bízunk benne, a játékvezetői bizottság majd (le)értékeli, és egy kiárusításnál megy vissza a BLASZ X-be.
Összefoglaló
Edző értékelés
Köszönjük Csaba a korrekt értékelést! Jó edző, majd jönnek az eredményes is! Hajrá Csaba, nem felejtjük a Fradinál eltöltött időt!
Kicsit szkeptikusak vagyunk a tekintetben, hogy az MTK ellen is be tudjuk húzni a 3 pontot. A Csákvár elleni vereség idegenben jelzi, ha lazáskodunk, akkor könnyen megbosszulhatja magát. Azt tippeljük, hogy az EB eufória annyira elnyomta a játékosainkat, hogy nem leszünk képesek 100%-osan odafigyelni, és László Csaba csapata otthon tartja az 1 pontot.
és bizony elhangzott a “Jajj szegény Vidi!” is. Olyan Videoton ellen léptünk pályára, ahol erős a csapat, bár alakulóban van a szakmai irány. Pont ezért könnyen felszívhatták volna magukat ellenünk. Mentek a tippek ezerrel: 1-1, 2-2, 0-2 és 1-3 volt, amire tétet tettünk. Legyen mindenki erős, az 1-3-at egy hölgy szurkolótársunk jósolta. Vitte a kocka sört!
Előzmények különböző előjellel
Sportszakmai előzménye a Videoton Bajnokok Ligájából történő kizúgás, és a három mérkőzés két vereség volt. Rajtunk titkos ügynöki mez volt, mivel 3/3-al kezdtük a találkozót. Azaz minden meccset megnyertük eddig!
Nincs mit szépíteni, úgy mentünk a Vasas – Ferencvárosi Torna Club mérkőzésére, hogy itt bizony el kell hoznunk a három pontot Angyalföldről. Rangadónak rangadó a két tradicionális csapat között, de akkor is, itt ki kell jönnie a minőségbéli különbségnek.
Egyszerűen meg kell verni a Vasast,
így üdvözölni az NB1-ben.
A Vasas már évek óta sínylődött a második vonalban, mire magához tért a kábulatból, és visszakerült oda, ahova való. Mert akárki akármit mond, a Vasas olyan tradicionális egyesület, aminek az első osztályban van a helye. Hát visszakerült. A legutolsó élményem a Vasassal kapcsolatban, amit élőben éltem át, az a Magyar Kupától való búcsúnk. Hazai meccsen 0-2-re kikaptunk, majd a visszavágón 2-3-as győzelmünk ellenére kiestünk. Ekkor már megvolt az osztálykülönbség… Bővebben… →
A Videoton elleni rangadón minidig nagyon nehéz a győzelem. 2012-ben sikerült a “bravúr”, és elhoztuk a bombaerős Videoton otthonából a 3 pontot. Teljes mérkőzés a felelevenítés okán.
A ZL-ben úgy döntöttünk, ha már hazai pályán vereséget szenvedtünk, mindenképpen kilátogatunk a bosnyákokhoz, és ott próbáljuk meg kiszurkolni a továbbjutást. A Groupama Arénában nem voltak jobbak a vendég kék-fehérek, így arra számítottunk, hogy a nagyobb játéktudás mellé társul a rutin, és továbblépünk a gyengébb FK Željezničar ellen. Nem így történt. Oda-vissza gólt nem szerezve kaptunk ki, így egyenes út vezetett a kieséshez. A két mérkőzés alatt volt bosnyák fanatizmus, Fradi ultrák árulása, és bosnyák rendőri szigor. De kezdjük az elejénél.
Kiutazás
Érvényes jeggyel lehetett “csak” meccsre menni!
Személyautóval veselkedtünk neki, mivel így olcsóbban jöttünk ki, mint a Ferencváros által szervezett busszal, ami 25 ezer forint lett volna fejenként. Előtte egyeztettünk a buszt szervezőkkel, hátha lehet ezt lejjebb tornászni, de a válasz nemleges volt. Nagyon korrekt levelezést folytattunk, ahol jelezték, hogy minden hivatalos papír beszerzésével ennyire jön ki a költség, amivel a Fradi nem kíván nyerészkedni. Ezt elfogadtuk, és jó utat kívántunk azok számára, akik ezt a módját választják a kiutazásnak.
A mérkőzés napján reggel indultunk, bízva abban, hogy még lesz lehetőség megnézni a bosnyákok fővárosát Szarajevót. Ezt durván benéztük főleg, hogy a tényleges úthoz csak plusz egy órát számoltunk, amit túl is léptünk. Mérkőzés kezdete előtt 2 órával érkeztünk meg a főváros határához, amikor is az autópályáról lejövet két bosnyák közeg leintett minket és kérdezték, a mérkőzésre jöttünk-e. Mi rá is vágtuk, hogy igen, így jelezték, hogy legyünk türelmesek és várjunk. Sajnos semmilyen nyelven nem kommunikáltak a saját kacifántos nyelvüket leszámítva. Ez nagyban nehezítette a kommunikációt, mivel nem tudtuk, meddig kell ott dekkolni az autópálya mellett. Közben az elhaladók folyamatosan kék-fehér sálakat lengetve jelezték, hogy várnak minket a stadionban.
Így festett a Stadion a meccs kezdete után
Ahogy várakoztunk, gyűltek a Fradisták szép számmal. A bosnyák rendőrök megállítottak minden magyar autót, és felírták a neveket, rendszámot. A nagy részük idősebb, kirándulni, nyaralni érkező magyar volt, így őket tovább engedték. Korrektek voltak a rendőrök, és hibátlan Activity tudásunkat bevetve kiderítettük, hogy majd közösen megyünk a vendég szektorba.
Ekkor jött a pofon egy kisbusznyi Fradistának, akik nem a nekünk fenntartott vendég szektorba vették a jegyüket, hanem előre megszervezve a hazai szektorba. Megy még a Kubatov-ellenes tiltakozás, annak ellenére, hogy a Club hivatalos közleményben tájékoztatta a szurkolókat, ne veselkedjenek neki érvényes vendégszektorba szóló jegyek nélkül, mert nem fognak bejutni a stadionba. A közlemény feltételes módban íródott, de ennek ellenére pénzt, időt, szabadságot nem sajnálva megkockáztatták az utat.
Nem a küzdelem donimált
Stadionfoglaló és szurkolás
Mérkőzés előtt 20 perccel indultunk el a város határából. Ez nagy probéma, mivel necces volt, hogy odaérünk-e a mérkőzés kezdetére. Ekkor már kiütközött a balkáni életérzés. Ezt máshol, szerencsésebb történelmű országban nem engednék meg maguknak, hogy érvényes jeggyel érkező szurkolók csak beessenek a mérkőzésre. Megtörtént, ezt is megtapasztaltuk.
A gatyarohasztó melegben vizet osztott a Fradi Secu vezetője, Szőke Ferenc
Bekocsikáztunk a stadionig, ahol is egy hermetikusan elzárt övezetbe érkeztünk. Előtte még végig kocsikáztunk a hazai szurkolókon, akik rozsdás, ütött-kopott vas sütőalkalmatosságokon a koszban, mocsokban sütögettek. Elképesztő látvány volt, de azok, akik ott voltak mind-mind barátságosan szemléltek miket, ahogy begördültünk. A parkoló a stadion felett tornyosuló dombon volt. A stadionhoz lejutni egy bokrokkal tarkított csapáson lehetett. Igazi, hamisítatlan Balkán tárult elénk. A bosnyák rendőrök csak egy irányba, a vendég szektor felé engedtek minket. Nagy nehezen találtuk meg az üvegszilánkok, gaz, és mészdob mögött azt az utat, ami majd a szektorunkhoz vezet. Ezt megelőzte tehát egy igazi dzsumbuj séta. Kriminális. Megmutattuk a jegyünket, a szokásos motozás után mehettünk is be a stadionba. A Puskás Stadionnál egy fokkal lepusztultabb létesítmény fogadott minket. Málladozó betontömbök és rozsdás vasak mindenfelé.
Hajnal formán kívül
A stadionban a hazaiak nem telítették meg a lelátókat. Volt bőven jegy, nagyságrendileg úgy 4-5 ezer jegyet még eladhattak volna a telt ház eléréséig. De nincs mit szépíteni, így is óriási hangulatot teremtettek. Ilyen hangulatot eddig még egyetlen egy mérkőzésen sem tapasztaltunk. Azzal az egységgel, ahogy az összes szurkoló biztatta a csapatát, bámulatos volt.
A vendég szektorba így 60-70 fő között lehettünk. Voltak fiatalok és idősek egyaránt.
A mérkőzés a mi fölényünkkel kezdődött. A játékunk ennek ellenére nem volt meggyőző. A játékosok még annyira sem voltak képesek egy-egy elleni párharcokat nyerni, mint legutóbb hazai pályán. A játék tempója egyáltalán nem volt meg, és a kulcs helyzetek is elmaradtak. Nem volt egy olyan iram, olyan dinamika, ami azt akarta volna elhitetni aznap bárkivel, hogy itt a Fradi tovább akar jutni. Az, hogy a játékosok tovább szerettek-e volna jutni, afelől nincs kétség. Ezek a srácok meg akarták nyerni a meccset, de nem volt meg az a plusz, ami nélkül fabatkát sem ér a tudás. A mai napon egyáltalán senkiben nem volt meg a plusz. Támadgatunk, ami nem volt meglepő, mivel a hazaiak nem erőltették a labdabirtoklást és a támadásokat. Idegenben megvolt a vezetés, hova rohanni? Nem is tették. Az agresszív játék, a kegyetlen belemenések itt is megvoltak, amit véleményem szerint nagyon rosszul reagáltunk le mindkét mérkőzésen.
Meglátásom szerint a játékosok elhitték, hogy ütközés, és keménység nélkül is tovább fognak jutni,
egyszerűen csak a tudáskülönbség jogán. Hát itt a bosnyákok sajnálatos módon magasról tettek a tudáskülönbségre. Ők itt életüket, lelküket tették ki a pályára… Ha kitették volna… De nem tették. Nem volt itt nemzeti szív, vagy hősiesség. A bosnyák csapat semmi extrát nem csinált, egyszerűen egy semmitmondó játékkal, biztosnak mondott védekezéssel tartották a 0-0-ás eredményt.
Kevés volt a próbálkozás
Majd jött a fekete leves, és a hazaiak szerezték meg a vezetést egy védelmi elcsúszásból. 1-0 oda!
Könnyedén omlott össze az, ami előtte egyáltalán nem volt felépítve. Legalább is a pályán nem látszott. Majd következett egy-két olyan egyéni megingás, amitől már elszoktunk. Dibusz majdnem maga mögé emelte a labdát, és edzésen nem látott labdavesztéseket vétettünk. Jött az okoskodás, hogy 0-1 semmit nem változtat, mert 2 gólt kell rúgni. Ez áltatás. Már ott is az volt. Teljesen más az, ha valaki 0-1-es hazai vereség után megszerzi kint, boszniában a vezetést, majd beprésel még egy gólt, mint 1-0-ás idegenbeli vesztes állásból, ami összesítésben 2-0 az ellenfélnek találunk egy gólt. Akár össze is omolhattunk volna, de semmi nem történt. Játszotta mind a két csapat ugyan azt, amit előtte.
Doll érezte, hogy ez elment. Már a mérkőzés közben elég lemondóak voltak a gesztusai…
A második félidővel sem sokat változott a felállás. Doll próbált cserélni, de túl sokat nem változott a játék képe. A pár napja nálunk edző Radó beállítása inkább hatott kétségbeesett húzásnak, mint tervszerűnek. Mi baj lehet alapon. Elvégre Radó így megismeri a társakat, rosszabbul meg nem fog játszani, mint a többiek. Nem is tette. Egy-egy elleni párharcoknak egy részét még meg is nyerné, ami elmondható Sestákról is. Összességében a játék képe nem sokat változott. A csapatunk próbálkozott, de semmi nem lett belőle. Persze, elemezhetné az ember, mi lett volna ha Gera szabadrúgása beakad. Mi lett volna, ha találunk egy gólt, akkor másképpen alakul. A két meccs alapján a bosnyákoknak kellett továbblépniük. Ilyen a foci. Úgy rúgtak 3 gólt, hogy mi lőttünk legalább 3 kapufát, és kihagytunk 7 db 100%-os gólhelyzetet. A bosnyákok 4 helyzetszerűből lőttek 3-at, amivel mehetnek Belgiumba.
Szégyenkeztünk
Szomorú volt látni.
A mérkőzésen volt egy olyan történés, ami mellett nem akarunk elmenni szó nélkül. Miután a saját szurkolóink egy része nem a saját csapatának a szektorába megvett jegyekkel szelte át a fél világot, csodálkozva tapasztalhatta, hogy a hazai rendőrök nem engedik át őket a bosnyák szektorba. Azok közé a bosnyákok közé, akik miatt a mérkőzés lefújása után még majd 2 órát kellett a stadionban töltenünk a Fradi Secu embereivel közösen. Rácsokkal be voltunk zárva, és onnan se ki, se be.
Ilyen biztonsági körülmények között roppant meglepő, hogy nem engedték ez EL mérkőzésen a Fradistákat a hazai szektorba. Ennek ellenére jelen voltak, legalább is egy drapériával. Ekkor érezhettük magunkat elárulva. A bosnyák szurkolók egy
“Kubatov takarodj!”
molinót feszítettek ki a kapujuk mögé. Árulás. Ezzel a jelenséggel sajnos már találkozhattunk, igaz, nem a sport, és az erkölcs világában. Magyarországon, a Fradi háza táján belső viszály van, ami a beléptetés körül forog. Erre az a jó reakció, hogy külföldön is eláztatjuk magunkat, és rohanunk a bosnyákokhoz, hogy segítsenek haragudni? Vajon mikor fog az megtörténni, hogy az olaszok, vagy a románok hozzánk sietnek segítséget kérni? A katonai zsargonban ezt árulásnak tartják. Szégyen volt az, hogy hazánk problémáját külföldön, külföldiekkel akarják egyesek elvégeztetni.
Összegzés
A mérkőzésen esélyünk sem volt, oda-vissza kikaptunk, ami azt kell, hogy mondassa velünk, a Ferencváros megmérettetett, és gyengének találtatott. Több barátunk szerint ez tudatos volt. Vannak, akik azt feltételezik, hogy a bajnokság okán jobbnak látták a vezetők, ha minél hamarabb kiesünk, és a duplázás, de főképp a bajnoki cím felé vesszük az irányt. Vajon Thomas Doll kaphatott olyan utasítást, hogy a bajnokság érdekében legyen korai búcsú, és az NB1 legyen csak a fontos? Ezt a forgatókönyvet nem tartjuk valószínűnek. A csapatuk valószínűleg kiesett volna a Standard de Liège ellen, még ha tovább is jutunk a bosnyákokon.
Összességében jó volt kilátogatni a csapattal, látni, hogy mit tudunk produkálni egy ilyen közegben. A kirándulás, az érzés, hogy Európába megyünk a csapatunkért, a csapatunkkal, felbecsülhetetlen. Igaz, nem lett volna rossz, ha nem esünk ki…
Megküzdöttünk a nemzetközi ranglistán nem szereplő, a másodosztályba kizúgó holland sasokkal. Ezer éve szerepeltek nemzetközi kupában, és elmondásuk szerint élvezni szeretnék a párharcot. Ők élvezni, mi továbbjutni szeretnénk. Van egy kis különbség, valljuk be! A ZL végül TV előtt nézve szorított a srácoknak. Úgy döntöttünk, most nem vesszük a nyakunkba úti batyut, és nem megyünk a “füves” országba. Így az első körben nem látjuk csapatunkat az Európa Ligában. Bízunk benne, hogy lesz még rá alkalmunk! Nem írjuk le újra, hogy zárt kapu stb… ezt már tudjuk, elfogadjuk, megemésztjük. Bízunk benne, a pályán kívül nem lesz balhé, és akkor zöld út lehet a következő körig, ha…
Agresszív hollandok, alvós második félidő
Csípős hollandok!
Úgy indultunk neki, hogy tovább kell jutni a hollandokon. Orosz Pali szerint kötelező, mi ellenben nagyon óvatosak vagyunk. Az első mérkőzéstől túl sokat nem is vártam, mivel a szezon első 3-4 mérkőzése mindig sötét ló. A nyárról visszatérő játékosok, válogatott szereplések, sérülések bizony-bizony rányomja a bélyegét a játékra. Azon európai csapatnak, akik a BL vagy EL csoportkörbe igyekeznek, sokkal többi idejük van a felkészülésre, és a regenerálódásra. Ebben az időszakban nagyon sokat számít 2-3 hét. De ez van, a magyar csapatoknak egyenlőre a korai kezdés jut országrészül. Ezen jelenleg kár keseregni. Ha jól szereplünk, akkor tudunk csak ezen változtatni.
Erre a mérkőzésre nem látogattam el. Bár többen utaztak Fradisták, akikhez lehetett volna csatlakozni, most a TV előtt üldögélős verziót választottam. Igaz, az otthon ülésből soha nincs semmi, mivel mindig állva tekintem meg a meccset, még akkor is, ha azt a képernyő előtt teszem..
Csertői-faktor
Paksi Fc megspékelve Csertői Aurél vezetőedzővel. A Csertői-csapatokra mindig jellemző, hogy kő kemény védekezésből, kellemetlen játékstílusban játszva minden esetben megnehezítik az ellenfelek dolgát. A csapatai olyan stílusban játszanak, mint maga az edző. Talán ennél nincs is nagyobb dicséret egy szakvezetőnek, ha látszódik a kézjegye a csapatain. A Paksi Fc Az 5. helyen szerepel, nagy harcban az Újpesttel. A szezon során a Tolnaiak folyamatosan a mezőny elején tanyáztak. Ne felejtsük el, hogy a 8. fordulóban még a 3. helyen álltak!
Egy kellemetlen ellenfél következett a számunkra, főleg úgy, hogy az idei évad közben a főtámogatója a csapatnak, a Paksi Atomerőmű átpártolt a Dunaújváros csapatához, amit többen sértődötten konstatáltak Pakson. Tény, ami tény, a Paksi Fc-nek nincs valami stabil háttere, ami az utánpótlást és a stadion kérdést illeti. Infrastruktúra szempontjából a Dunaújváros sokkal előrébb jár.
Pécsre nem látogattam el. Elég messze volt, így Tv-ben, szotyival a kezemben, zöld-fehér mezben néztem az összecsapást.
A vendég
Őszi szezon videója, amikor is 2-0-ra nyertünk!
Horvát – német csata a kispadon!
A PMFC a kiesés ellen küzd, miközben mi a második hely megszerzésére gyúrunk. A Videotont el kell engedni. Elszállt a reális bajnoki cím akkor, amikor a székesfehérváriak az évek alatt összeszokott csapatukkal körbeverték a fél mezőnyt, mi pedig építettük az új, Doll-féle gárdát. A mi esetünkben idén végre összeállt egy olyan garnitúra, amire lehet építkezni a 2015/16-os küzdelmek során. Doll pedig nagy stratéga, jól puzzle-özik a darabkákkal.
A másik oldalon a horvát Robert Jarni ült a kispadon. Harapós, jól küzdő csapatra számíthattunk, mivel a keleti mentalitás a nyugati profizmussal keveredve nem ismert pardont! Főleg úgy, hogy hazai pályán mutatták meg mire képesek a bomba formában játszó Fradi ellen! Én speciel nem szeretem az ellenük vívott mérkőzéseket. Nincs benne semmi fűszer. Oké, lejátsszuk, küzdünk, és általában nyerünk. De semmi parázs. Most sem voltam nagyon lelkes. De úgy voltam vele, ezt meg kell nyerni, mert az MTK nyert. Így kezdtünk neki…
Már a kezdőben érdekességre bukkantam. Nagy Dominik a kezdőben! Ugye tudjuk, hogy Hajnal Tamás sérült, és kissé titkolózva, de csak kiderítettem, hogy Busai Attila is sérülés miatt hagyta ki a mérkőzést. A cserék között nincs sem Havojic, sem pedig Nagy Dani. Így számomra eldőlni látszik, e két játékos nélkül vágunk neki jövőre a küzdelmeknek. Cukic és Gyömbér a cserepadon. A kezdőben a többiek a megszokott hadrend szerint. Ami e helyütt megemlítenék, hogy Lauth most már gyakorlatilag kötelező jelleggel csak pados. Hogy meddig vagy mennyire bírja ezt az ötszörös német válogatott? Remélem jól, és marad jövőre is.
Cserepadon helyett kapott Haris Attila (18) és Batik Bence (21) is.
Zöld Lelátó 