A képen pont szélen vezettünk támadást, de nagyon kevés volt a dinamika a játékunkban.
Idegenben nyertünk 0-2-re a Szolnok ellen. Így indulhattunk neki a hazai küzdelemnek. A két gólos előny feljogosított minket a lelátón, hogy nagy mellénnyel, sok gólos mérkőzésre készüljünk. A ZL tippje a mérkőzés előtt a 4-1 volt. Annak ellenére, hogy nem kaptunk gólt a bajnokikon, 1 vendég gólt éreztünk. Tóth Bence fineszessége, és bizonyítási vágya volt a +1 gól melletti érv. De ne rohanjunk jobban, mint a játékosok. Mert bizony, nem volt valami öldöklő tempó a zöld gyepen.
Idegenbeli mérkőzés összefoglalója
Mérkőzésre érkezve
Az online felületen vettem meg a jegyet, ahol szembesültem a jól bevált, és teljes mértékig logikus, és végre racionális döntéssel, hogy csak bizonyos (oldalsó) szektorokba lehet jegyet váltani. 1 600 Ft volt azon szurkolóknak a jegy, akik nem rendelkeznek bérlettel. A bérletesek 600 Ft-tal olcsóbban vásárolhatták meg a jegyüket. Így én 1 000 Ft-ért váltottam jegyet, közel a felezővonal magasságában.
ZL videó a mérkőzésről
Tradíció nélkül
A felületen jól látható volt, nem lesz még a kijelölt szektorokban sem telt ház, de sajnos ez a Magyar Kupa sajátossága. Angliával ellentétben Magyarországon a kupadöntő kivételével visszafogott érdektelenség övezi a meccseket. Ennek oka kettős. Újkori tradíciója nem nagyon van a sorozatnak. A szurkolókat jobban érdekli a bajnoki, mint a kupa. Valahogy a kieséses rendszer izgalma nem pörgeti fel a fantáziát, nem ragadja magával a szenvedély a szurkolókat. Évtizedes probléma ez, amin talán érdemes lenne elgondolkodni. Jöjjenek a határon túli csapatok? Vagy esetleg valami más versenyeztetési rendszer? Majd elgondolkodnak az MLSZ-ben ülők ezen a helyzeten.
Alacsony színvonal
A másik pedig a színvonal. A csapatok általában a második sorukat küldik pályára ebben a sorozatban. Évek óta van 4-5 csapat, akik komolyabban veszik ezt a küzdelmet, és Ők mindig ott vannak a végelszámolásnál. A Ferencvárosnak az elmúlt 10 évben nem hogy a második sora volt gyenge, mint egy tavaszi szellő, hanem az első is. Így sok esetben egy combosabb, és lelkesedéssel már-már világverő Juventus szinten focizó falusi csapat ellen is zakóztunk. Ez idén szerencsére nem így van. A csapat minden hadszíntéren ott van a spiccen.
500-an a továbbjutásért
Hideg sör, 500 néző, szenvedős játék továbbjutással
Ezen a napon csak 500 embernek volt fontos az MK mérkőzés a Szolnok ellen. Nagy volt a tét, az ellenfél pedig harmat gyenge. Egyértelmű esélyesként vártuk a meccset. Mindenki egy nyugodt, de biztos továbbjutás reményében választotta munka utáni kikapcsolódásnak az elődöntőt. Végül 500-an voltunk, ami nem túl sok, valljuk be. Magyar Kupa ide vagy oda, ennél azért több ember is kijöhetett volna. De sebaj, elvégre akik kint voltak, azok igazán szeretik a csapatot. És ebben bíztunk. Azaz abban, hogy akik pályára lépnek, értékelik ezt a gesztust, a lelkesedést.
A szolnoki szurkolótábor is kitett magáért. Ahogy a Szigetszentmiklós elleni kupamérkőzésen, most is elég sokan (40-50 fő) elkísérték a vendégeket. Kicsivel voltak csak többen, mint a véres szájú lilák. Na jó, náluk lényegesen kevesebben. Olyan hangulatot teremtettek, mint a Felcsúton a gyermekek. Igaz, a Puskás szurkolói a mérkőzés végén már a Fradi dalokat énekelték. Aranyosak voltak, ahogy a Szolnoki MÁV vendégszurkolói is.
ZL | képek a mérkőzésről
A Fradisták csendesülő mérkőzést produkáltak. A teljes mérkőzés alatt olyan érzése volt az embernek, hogy itt most figyelni kell. Azon szurkolók látogattak ki, akik a Ferencváros mérkőzéseit nézni szeretik, ellenben ha olyan szituáció alakult ki a pályán, akkor a lelátó egész emberként ugrott fel. Néha felhangzott egy-egy Fradi nóta is.
Meccsfüzet helyett csapatkép. Küzdelem helyett továbbjutás…
A mérkőzés beléptetéséről azért nincs értelme hosszan megemlékezni, mert 10 mp-es aktus volt csupán. Ez már rutin. Mint kés a vajon.
Időben érkeztem, így vettem is egy hűs söröcskét, nehogy a napon hidratációs problémákkal kelljen szembesülnöm. A büfében gyorsan sorra kerültem, lévén nem nagyon volt sor.
Nyugodtan üldögélve észrevettem, ahogy a B Közép vezérszurkolója elhalad mellettem, és 5 sorral feljebb harmad magával helyet foglalnak. Több ismerős “arccal” is találkoztam. Ebből látszik, hogy nem csak az oldalsó lelátó népe látogatott ki a mérkőzésre. Az 500 szurkoló miatt indokolatlan lett volna kinyitni a teljes arénát. Ezzel az ég adta világon semmi gond nem is volt.
Pityergett a labda, a mezek szárazak maradtak
Ha nem süt a nap, akkor egy-két játékos mezét ki sem kellett volna mosni a mérkőzés után.
Thomas Doll szokásos módon megint nem nagyon borította fel a kezdő csapatot. Csak egy két játékosnak adott kezdőként játéklehetőséget, akik a cserepadra szorultak a bajnokságban. Nem véletlenül, hiszen Doll tudja, érzi, érmet kell produkálni a kiéhezett Fradistáknal. Mint szomjazó a sivatagban, annyira szükség van az érmekre. Több mint 10 éves böjt után egy MK győzelem gyógyír lehet a sebekre, a nélkülözésre. De mielőtt nagyon drámai, már-már RTL Klubos túlzásokba esem, forduljunk rá a játékra. Elvégre a labdarúgás lényege a zöld gyepen történik.
Kezdőcsapat
Dibusz – Dilaver, Mateos, Nalepa, Bönig – Somalia, Gyömbér – Varga, Nagy Dániel, Lamah – Lauth
A csapatunk fölényben kezdett játszani, de már az első 10-15 percből érződött, itt tovább akarnak jutni a srácok. Roland Lamah, Emir Dilaver, Varga Roli és Bönig küzdöttek, hajtottak is az első félidőben. Meg is szereztük a vezetést, aminek természetesen mindenki örült. De nem volt hengerelés, és már ekkor érződött, hogy azok, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak eddig, szinte észrevehetetlen teljesítménnyel rukkoltak elő. Gyömbér Gabi, Nagy Dani… Lauth. Szinte csak a létszám miatt voltak a pályán.
A második félidő maga volt a botrány. Senkinek nem volt kedve focizni. Szinte azt is mondhatom, megalázták a szurkolókat azzal a teljesítménnyel, amit profi sportolóként előrántottak. Tudjuk, ismerjük, milyen egy gyengébb csapat ellen előnyben – méghozzá idegenben szerzett előnnyel játszani. De ez felháborító volt. Le merjük írni, hogy a nyári átigazolási időszakban kik azok, akiket nyugodt szívvel átadólistára tehet a vezetés: Kukuruzovic, Nagy Dániel, Gyömbér Gábor. Kukuruzovic játéka egy örök talány. Vannak jó megmozdulásai, de nem egy komplex játékos. Nem jött be neki ez a ferencvárosi kaland, úgy érzem. Nagy Dani. Szimpatikus gyerek akcentussal, de focizni azt nem tud. Ha tud, akkor azt rosszul adja elő. Gyömbér Gabi egy roppant szimpatikus játékos, de nekem Józsi Gyurira emlékeztet. Talán ezzel mindent leírtam.
A mérkőzés végül 1-1-el végződött. Továbbléptünk, ami nagy nyereség, elvégre kupadöntőt játszhatunk a Videotonnal!
Zöld Lelátó 
Visszajelzés: Fieszta helyett szieszta: Újra verességgel mehetett haza a Videoton | Zöld Lelátó